Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Földművelés - Szűcs István: Kepésélet Vajdácskán

- 194 ­Lakozzék szivében az igaz bölcsesség A bölcsesség »ellet fényÍj ék a dicsőség. A dicsőség és a könyörületesség Ezeket ölelje a drága egyesség. Legyen kedves önnek a napnak járása Hajnali kelése, mint lenyugovása. örvendeztesse meg az űrnek áldása És az aratóknak szive kívánsága. Én magam is mondom: Az Isten éltesse, Boldogítsa jóban családja a hitvese. Élje örömeit a hivatalába Áldás és szerencse kövesse sarkába Végezetre pedig azt is megismétlem Egy kis áldomással hogy megembereljem. Ke sajnálja tőlünk a kis fáradságát Fenekeltesse ki pálinkás hordóját Azután boldognak éressük magunkat Éltesse az Isten tekintetes urat. A vers elmondása után az aratók egyszerre kiáltották az intéző felé, hogy "Éljen!" Utána az intéző kötetlen beszédben kivánt a munkások­nak jő egészséget, megköszönte az ünneplést, megvendégelte en­ni és innivalóval az aratókat. Vacsorát rendezett,birkákat vá­gatott, kondérban főzetett; aztán cigányzene mellett mulatott az arató társaság reggelig. A képésaratásnak is megvolt a maga szórakozásai,dalai, játékai. Az aratás idején kevés erre az idő, de est Jól ki­használták. A közös Játéknak, szórakozásnak, dalolgatásnak is meg voltak az alkalmai. Férfiak, fink, lányok együtt dolgoz­tak, és ilyen helyen mindig vannak tréfacsinálók, gondűzők. Különösen ha nagy volt a harmat, sokára száradt fel, vagy ha egy hirtelen zápor munkaközben meglepte öltet, és várni kellstt, mig megszárad a gabona, ilyenkor aratni nem, de csűrben, paj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom