Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Földművelés - Galuska Imre: Szántóföldi határhasználat Kesznyétenben
- 172 nyomás napkeleti dűlőjének, a Kisfődn ek lett a tartozéka.A két, . egymás kiegészítőjévé lett dűlőt, nevüket is összevonva, Kettőskü - Kisfőd néven emlegették, de utőbb ez a kettős név némelyek névhasználatában - rajta maradt a Kisfődön . A hat, illetve - a Kettőskővel - hét dűlőben váltogatta egymást rendre - bizonyos törvény szerint és megszorítással, amint majd alább meglátjuk - a négy főtermeivény: 1, búza, 2 gabona /azaz rozs/, 3. árpa /tavaszi/, 4. kukorica, s ötödikül az ugar termeivényei: krumpli, tök, magkender, répa, dinnye. Búzával dupla dűlőt vetettek be mindig: igy jön ki a hat dűlő. E hat dűlő vetésforgóját pár évtized távolságából adatközlőim nehezen tudták rekonstruálni. Mig ez a vetésforgó járta, tudták a sorját, mert megmutatta mag am agát , de akkor is voltak - a sok földűek közül - akiknek fel volt irva;sokan pedig ugy igazodtak el, hogy a közösség irányitására, vezetésére bizták magukat. Fő adatközlőim, Turóczy Ferenc sem tudta végigmondani. Bizonyosan azért, mert kevés földje nagyobb részben kivül esett a nyomáson. Nem is tudta mindig tartani magát a vetésforgóhoz, mert - mint mondotta - a szukáig mindig törvinyt bontott . Ennyit tudott róla mondani: "A kukoricafődet megtrágyázták árpa alá, az árpa fődbe ment a búza, a búza után a gabona, a gabona után az ugar." Igen ám,de a búza után nem minden dűlőben gabona következett, hanem bizonyos esetben kukorica! Meg aztán a vetések nem váltották egymást igy végig, hanem ugyanabban a dűlőben - hacsak az ugar helyét meg nem változtatták - három év után, vagyis minden negyedik évben újrakezdődtek ... Vágül is édesapámnak köszönhetem akesznyéteni 6 dülős vetésforgás pontos elsorolását:
