Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Földművelés - Galuska Imre: Szántóföldi határhasználat Kesznyétenben

szorult volna, hogy a földjére ráismerjen, pedig a ?i»z*-éülő keleti, tiszafeneki mentét nem számitva fátlan volt az egész felső határ, nagy volt az egyhangúság a nyomásos müvelésbe és majd mindenkinek minden dűlőben volt egy darab foldje.ltéssben, igaz, hogy csak kisebb részben egymás földjét is ismerték. ím a földtől elszakadt, mindig csodáltam ezt a katariaméretet. /Most, ho^y ezt leirtam, az egyszeri pap jutott eszembe.Az lm csodálkozott; "Hogy tudod magad kiismerni fiam, akközt a sok egyforma disznó közt?" - kérdezte a kondást. - "Rét tisztelendő ur, hogy ismeri ki magát a közt a rengeteg egyforma betű közt?" - L. Kiss József presbitertől hallottam, amikor a parókia udvaron uj sertésólat csináltak./ A távolságnak a beidegződött érzékelése "a víribe van mán ez az embernek", az az egy-két kut, imitt-amott egy véletlen két napraforgó, egy jellegzetes vadvirágcsoport, valakinek a földje végén egy négyszögletes, korhadt trágyac3or^ dudvával benőve, a földek szélességének egymáshoz való viszonya, ezek variációja, - engem legalábbis ilyenek tájékoztattak, y.ég a lovak is ismerték a földet. Elszunyókált kezében a gyeplővel a gazda, a lovak befordultak a földbe. Kéha próbára is tette a kocsis őket, akkor is befordultak. A vasútállomásra igyekezett a család - akkor is. Ilyenkor meghatódva nézett össze különösen az asszonynép: "még az oktalan állat is hogy megismeri!" A métakő ormótlan ku volt, de a földből kiálló része szépen le volt kerekítve. Némelyikében monogram volt. Láttam betonból öntötteket is. Egy jó akácfacövek is megfelelt a célnak és soká eltartott. "Az ijen köveket megmozditani nem lehetett még egy kis cövekecskét se!" Id.Tóth Ferenc kurátor as egjhásl földek végire 1882ben Szerencsen faragtatott métaköveket 25-Ft-ert. 1910-ben is vettek 13 koronáért. Est a két betűt vésették rájuk: H.í. 1945 után a házhelyek céljára igénybevett lelkészi földekből ezek a mezsgyekövek a parókia udvarára kerültek. Azóta a határban néhányat láttam még a földek szélére kivetve.