Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Halászat - Tőkés László: Tiszaluci halászok
T I S Z A L ü C I HALÁSZOK A Tisza még a szabályozás előtt ide-oda csapongva gyakran változtatta folyásának sedrét, . ami által széles morotvákat hagyott. A folyóban, valamint a scrotvák álló vizeiben nagyon sok volt a hal. Bőségesen tenyészett a harcsa , kecsege , süllő , csuka , ponty , keszeg , káráss, durbincs , compó és egyéb halféleség. ívszázadok óta folyt itt különféle siódszerekkel a halászat. Kanizsay Dorottyának az 1518. évből vannak feljegyzései a fel3Őluci morotvákról. /Takács Sándor, Orsz. Levélt. Dipl. 26194:1513/ Nemcsak hivatásos halászok űzték a halászat mesterségét, hanem a falu egész lakossága, többé, kevésbé foglalkozott vele. Icinden háznál előfordult egy-két halászszerszám, teszi-veszi háló s egyéb halászati eszköz. A vizjog az Andrássy és Erdódy grófoké vagy azok elődeié volt. Ezt a halászai jogot kölcsönbérbe adták. A bérlők a halászás céljára bálokat, ladikokat és egyáb felszereléseket tartottak és bocsájtottak a halászok rendelkezésére. A halászokat a zsákmányból bizonyos hányad illette meg. A bérlő azonban ezt is megváltotta, és szekereken szállitotta a közeli miskolci piacra. De nem is szállították el mindig ilyen módon, hanem helyben is feldolgozták. Ezt 1900 év körül ugy beszélte el a még élő tanú, aki ott palléroskodott, az idősebb BerksmannSámuel, hogy a Hagyháton asszonyok, lányok egész nyáron át tisztitották a halat. Zsinegre felfűzve megszáritották, majd kereskedők ládákba csomagolva szállitották különböző helyekre»
