Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Állattartás – Pásztorkodás - Szabó Sára: Szarvasmarha tenyésztés egy bodrogközi faluban
- 105 Olyan eladd is Tolt, aki a tehén tőgy5be darazsat ragasstoii, amelynek a csipésétől a tőgy jól megdagadt, miáltal a tehési togye nagy tejelőképességet mutatott és igy magasabb áron is kelt el. Vagy az eladó aznap reggel nem fejte meg a tehenet, szintén az előbbi okból. A vásárra rálő induláskor sok babonás szokás is volt! la rugós volt otthon a tehén: a vásárra való induláskor» ahol az istállóban állt, fonákul vágta a gazdája a fejszét a Malisba. Hogy jó vására legyen, a gazda a tehén hátára az induláskor almot szórt /a tehén alól/, s amikor az istállóból kivésették, az udvarról a gazda földet szórt vissza az istállóba, de ő asaga háttal volt az istálló ajtaja felé, hogy a tej hasznát ne vigye el magával, ha esetleg a vásáron elkelne. Mikor pedig az udvarról való kijárathoz a kapuhoz ért,a tehén gazdája megemelte kalapját és isten segitségét kérte a vásárhoz való szerencséhez. fagy csalódást érzett a gazda, ha hajtott valamit a vásárra s kapuját elhagyva először női személlyel találkozott,mert akkor azt hitte, hogy az eladáshoz már nem lesz szerencséje. Ellenben nagy szerencsének tartotta, ha először zsidóval találkozott. áz állatvásárokon az eladón és vevőn kivül közreműködtek bizonyos dijért az un. faktorok , akik vagy az eladó, vagy a vevő javára kapcsolódtak be az alkuba. Ha a tehén eladója igért neki bizonyos összeget, akkor a vevő fél hallatára mint vevő jelentkezett és meglehetősen magas árat igért a tehénért az eladónak, hogy az érdeklődőt ugrassza. De olyan faktor is volt, aki a vevőnek segített. Gyalázta, ócsárolta a felkínált tehenet és mindig kevesebb árért kérte, úgyszólván törte lefelé a tehén árát, hogy - a megígért dijért - a vevő olcsóbban jusson hozzá. Összefoglalva: az eladó engedett, a vevő igért az alkudozásnál ás amikoje létrejött az egyezség, a vevő felpénzt /előleget/ adott, és magitták rá az áldomást. Az áldomást hol a vevő, hol az eladó fizette, de legtöbbször a következő szólásmondást tartották be:
