Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

522 Párbeszéd két asszony közt a fonóházban, - Dicseertessék a Jézus Krisztus! - Dicseertessék. - Magáho gyöttem, komámasszony! - Mi a baj? - Semmi, csak adja meg a gedabért! - Mitfeeli gedabért? - Hát a maga gedájáért. -• Nincs nekem gedám, jó asszony! •* Dehogy is nincs* Hogyne vaóna! Éh őriztem épen, amikor az én bakom üzögette« /Bogács/. Vari

ö

t ~ Jaó estét, szomszeedasszony! - Jaó estét» Mi járatban van. - Gyüttem magáho a gedabórér. - Nincs nekem gedám*. nám is vót soha» - Hogyne vaóna. Épen én ügyeltem rá, mikor az én bakom űzte, /Bogács/. Mindig az az asszony kérte a másiktól a gedabért, aki a fia részére kinézte amannak a lányát. Mondóka jának kíséretében kinyújtotta a kezét, és a lányos anyától nyálitót /aszalt gyümölcsöt/ kért* Ez volt a gedabér, melynek kérése egyúttal próbatétel is volt. Ha a megkért asszony szivesen, gyorsan adta a nyálitót, ez már a kölcsönös rokonszenv jele volto