Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 636 Meg is kérdezte a pócurkaót

t - Mit akarsz ezer a sok szemétért? - Haót adjanak érte valemit! - Van két kezed? - Van haót. - Van két szemed? - Van haót I - No hogy fusson kii A póourka mérges vót, hogy igy raósaedtók» A nősök meg nevették. Az vót a legérdekesebb, amikor taóncoltak a pócurkaók. összefogózkodtak és sürögtek nagy E

or sen« O0g danoltuk nekik« lift) sószöRrtéNV aoszöRttÉNy.. I TEMPO &KJSTO ALLBG-KiO i m QONOOGPIÁLNÚ ,»( BOKSOPSZIRA* ^ * ír m M—M ft p kunon Hej böszörmény bötíör/nény dttze J » #^~" [ * J ^ * könféity léit *e te dot too ág áll*«U^M^^F^F*^ meg égy okM txr-daó - ő9t. Hej pipaszaór pipaszaór, Apaódnak a laóba faój. Ugy kell neéki, hagy faójjon, A Kocemaóba ne jaórjon. Hej Jaóromszög jaóromszög, Ninosen a csizsmaómra szög. Ha nincs rajta, veretek, Szőke kis jaónyt szeretek. Hej minek vagy, minek vagy Ka te mindégT>eteg vagy? Nekem olyan asszony kell, Ha beteg is, keljen fel.