Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 632 Akkor meg begyött a legény, vén embernek ötözve« Haakiabaaltak! - Hol hagytad a féleségedet, örág? - Megszöktem tüle* - Nam sajnálod? - Ham biz én! Örülök, hogy nam laatom. - Haat ml a baj? - Hám sok« csak egy kicsi! rcLesáee* OITAM TISZTA ^1WMP O »/u ero Au &smo l MOUUH BOGfUtA 7Sé m P*la-9égam~ otjan fiat» sej dlnom - dénom kéluermosdik egy hónapba * - fmk is bá-nom hoaumtohH* - tr^Mm Afyl-lmkk bá-nom ttogyméghh* - todtsm A szemébe olyan csipa, Mint egy csinos tajtékpipa, Báj dinom-dánotn stb.. Ha kinyeret akar sütni, ötször-hatszor befut neki, Háj dinám-dánom.. stb.. Sül is ám olyan kinyere, Amber legyen, ki megegye, Háj dlnom dánom«• stb.. / Raaszóltak osztaani - Hagyd maa abbal De 6 osak vitte tovaabb«*« Délbe veti meg az aagyaat, Kutya mossa meg a talpaat, Háj, dlnom daanom, mlg élek Is baanom, Hogy meghaazasodtem« Erre.aztaan kilöktük. - Meg is érdemled örág, ha nám tudtad megnevelni a fáláségedet.
