Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
m 619 megnyutózt attak. - Hát igy csúfoltuk ki a nyomorúságot, lógatták m espány t <Jobbra~balra. Közbe meg a többiek danolták; INTEZO Úfc... mMro&tmTo (MATY&S^G) Simtr/STVA'N 7féZ In-fé-té úr It-fen áldja meg magák ? 0Í -jj.- . .-J ^-— sf-jfr m •* fem $vh m fsm&* meg egymást m Ha iäWsuk fs egesség - be tanál -jvk AuHn- ddro ftmt£$3m%®Bf meglássuk • így nevettük ki a summásóletet.. De azér csak ál kellett kezdenyi tavaszkor igazában.* Megint mennyi kellett. Rávitt a szükség •• Molnár Pálnó 67 éves, Tárd, 1962. Nálunk is vót maskara. De azt mink mamuaznak hívtuk. Ifagy mamuszok vótak nálunk, m. vótam a Vezér : . Két leányt összetettünk igy farral, összeköttük ruhával, darákban, nagjr asztal ruhával, vagy baturuhával. Teerdin ment mind a káttő, az egyik álore, a másik farral hátrafelé. Le vótak takarva elül is ruhával, hátul is ruhával, nám "tudták, hogy láány ven ott'vagy mi van ott. Akkor egy harmadik Íján? felőtözve lágénnek, ráült a hátukra. Mintha a szamáron ült vona. Még piga is vót a szájába', hosszú pipaszár vót seprübül. eirköles seprübül, a pipa fátfe meg kóróbul vót, izik korebul. Teletömték papirral. Meggyutották. Csakúgy füstölt. Vót szamárbatftó is bottal, be^vot az arca kormozva, a fejin csúnya régi kalap. Alkudoztak vele.
