Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

61? ~ Simon József né 61 éves, Szentistván, 1962« Hálunk is őto^tetet%í^ bivták a maskarát, mint Hezők#ve©den* Vót nálunk va^tlsezuxiróo fonóház» anno mindegyikbe mentek az őtöztetettek« ISgyite káreste a más lkot* Muzsikával, citorával» hermónikával. felőtöztek cigánnak, öresámbemek, vénljánnak, summásoknak. Ki milyennek akarc* A eiffilnyasszon vitte a kisbabát - hát ez csak olyan rongybaba vél • - vitte a batuba*, az áiaber verte a tapsit, .atg a sárpe« nyílo, hogy hát.» - Üstöt, ádényt, sárpeny&t fódozt

assónak 1 Kádves gazdasszony, tessék má megengedni, hogy itt kopácsoljak a ház foMjln* De a gazdasszony csak mondtat ~ Kifálá, kifálá

I Má megint felveritek a ha* fodjitl - Be hát én itt rossz ádényt érzek! Hát meg kell fódanyi a rossz ádényt* ócsóér megfódom* Sarpenyünek lábát csinálok! 1fö"'«a?re náki is állt a gazdasszony* Adott rossz ádényt. A clgá& meg kalapácsot, kis üllőt vett elé, csak ek kis fátokét meg bála a kaszaüllőt* Ezen kalapáta a vasszöget is* Má tele is verték a ház födj it* De épen e vót a" mulat* GyÖtt étőztetett lágény másába is, aki subába* lépett be, &ldu$$?& áaa arcát és csak básürdíit* Dobogott a lábával. Kikoilett a 1 |ányok közíil tanáni, kinek a szeretői* Akkor a Ijány, aki sáj^©^©« &°fy •* ^ szeretője gyött bá, rákezém%' a legény kádvás nótájára. Ha jáltenáta, a lágény megmutatta magát* Hozták aztán a vénljánt is. Persze az fiu vót* Eégi Ijánruhaba őtözve, Vót kislrŐJe* Belökte a vénljánt és álkezdte* it A vkntÍHY... ( MArW$&A&) SfMüti jdmMmé áléÉá ' a véftljmg ;. ; várja 3 , forr - $aff$of Msr m%•- un t» ja ma $a ms - si got EEEE3 ki- h'- megyén a kapufái fá ra*ra~ra"fa~ra~ra 1 fáj a r. ••': szj-ve • sző ke - w ib*r «* «f m p