Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 613 Matyók, id» £ari Margit, 77 éves, Mezőkövesd, 1961. é, hát én ál se maradhattam att'n.skarábu. Olyan vót a természetem. Má késü ősztü kázdve mini eg csalr a bolondja járt az ászembá nékem is» Bandet lenke dtünk» Mindig vótak ilyen», huncutok, no, akik nám vétünk irány ák, nám sajnatuk a szót» ? áste őtözzünk fel állati an lónak. Ez vót nálunk a legérdekesebb őtöztetett - mer mi nám maskarának, hanem őtöztetettnek mondtuk ezT"a bolondságot. Vettünk vagy két pok« rocofc. Álmentünk félre helyre, w

no» okozzunk!

1

* Káttőt összekottek. így dárékba« Lehajoltunk, farral egymásnak, oszt mikor Így lehajoltunk, egy összekötött minket batuló ruhával itt, a c sip ónéi, mer ha nám kottek vóna össze, a pokróc alatt szétszakadtunk véna» szétváltunk véna, nám tudtunk véna menni* Be ugy~e igy az álső álőre ment és húzta az utánavalót, az meg gyött háttal» Ahogy le vétünk hajolva kétrét, a tárgyunkon vét a kezünk ni« A lónak még vót file is, fakanábu, idá gyugták be ni, fejtü.„csak a pokrócnak a ráncába» Olyanok vótunk, mint mikor a hala-kocsit huzza a ló, és le van terítve, csak a füle látszik ki. Farka is vét az állati an lónak» Pokrócbu» Vagy valami rossz kabátujját odatettek* inná érdekesebb vót, minó jobban ki vót cifritva a ló ilyen őtöztetettnek. - Ho most egy harmadik» aki hajtotta a lovat, felőtözött kisbirénak, de rossz kalappal, rossz nadrággal, bekormolta az arcát, tepsit tett a nyakába» akkor a hátunkra ült, vagyis a farunkra, középre. Most má indulás, be a házba» Kiabáltak osztani - Jaaaj, gyönnek mán! Közhírré tesznek valamitl Beértünk» Ho, aki ült rajtunk, verte a tepsit az öklével, aztán megállított minket* Hóha! A kezibá kötelfurma vét» Olyan, mint a gyáplő* Mingyá széjjelnézett, melyik jányt, lágényt boronálja össze» Akkor rákezdtes - Közhírré tétetik 1 tudomására hozom a híveknek, • /Gáspár Jfczsát/ /Panyi Jóska/ álveszi ősszel, fáláségül. Ha valaki valmit tud, jálentse. •» Akkor megint ment tovább, sorru sorra. Hát jé« nám vót kifogás a fiatalok ellem» ; Hb hát összeadtuk őket« Pelőtöztették a menyasszont* ífürüközőt a fejire, koszorúnak« A vőlágény meg nagy kukoricabukrétát kapott a kalapjáho« Maskara vét» no de hát.» menyasszony, vőlágény» • egymás mellé állítottuk okot» Tót örömanya, nászaszszony, násznagy is» Vót köz tőnk olyan povedásább ámber, az elbúcsúztatta a menyasszont» Az anyja meg hátul állt, egy türüközővel a kázibá, oszt siratta»