Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 567 Kitalálógok

o A szem és fül élességét fejlesztették elsősorban. Egyik-másik kitalálós játék a mozgás fürgeségére is nevelt/ KÖrbecicázáS

y /Itt a cica« pacskóz '""/« A legelterjedtebb játékok közé tartozott» Nagyon szerették, sokat mulattak vele

a «r Körben ülve játszották mindenféléf Csombékra kötöttek egy törlőt vagy kendőt - ez volt a cica* Bzt kellett bujtatniuk« Kissé felhúzott térddel ültek le egymás mellé* Egyik játszótársukat a kör közepére küldték, aki ott leguggolt» Néki kellett megtudnia, hol jár a cica? Néhol szövegesen játszottáko Barkóséiban /Domaháza/ ezzel a szöveggel kisérték a játékot, kartan mondván*" "Itt a cica, itt a macska, a kezembe' jár a farka*«" Délbükkalján a hórvölgyiek /bogácsiak, cserépiek/ csak Így« w

Itt a cica, itt a cloaca** Qsereháton« Hernád tá.lon

s /Hegymag, Hernádnémeti-Bőcs/• w

Itt a pacskó, jár a paeskóo *

H Miközben együtt ütemesen zümmögtek, térdhajlásaik alatt bujtogattok a cicát© A kör közepén guggoló kereső pedig körbe-körbe, saját tengelye körül forogva, találgatta a bujtatott törlő irányáto A körben ülők mindnyájan ugy tettek, mintha bujtatnák, csakhogy megtévesszék a keresőt, akinek olykor-olykor mér a háta mögött vándorolt a cica« ilyenkor valamelyik bátor körtag, aki épen a kezébe kerítette, előkapta, a kereső fejére ütött /pacskolt/ a csombékos véggel, majd villámggyorsan visszarejtette«» A kereső rá-rámutatott egyik-másik körtagra, hogy nála van a. pacskó» Addig-addig próbálkozott, mig el nem találta, kinél van« Ekkor átadta helyét neki, s beült a körtagok közé* ; Ihhez a játékhoz jó szem és jó mozgékonyság is kellett* Szembekötős kitaláló

. Ugyancsak igen elterjedt játéktípus volt* Ment cicázással, párbeszéddel és humgetésselo Abauj-zemplén hegykőzi kedvelt változata volt a cinciegerkézéso