Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 485 Barkó változatok

. Kanta Hcsál

2 76 éves

9 Hangony, 196o

0 Jaatszottak a fonóuba

9 a fiatalok» ,- Késii vét maan. Nagycn megszomjaztak, de nem vét mit igyanak* Ugyan ki mer elmennyi a kútra vizér? Hogy im éféj van, a kut meg messzi, még a temetőn is tul. ' .' Néztek egymaasra. Ki merné megtennyi? Noszi, ki lesz az a baator? Felaallt a letszebb ljaany« - lm elmének, ha nincs maasí Kapta a rocskaat és ment is vele a kútra* A többiek meg vaartaak. Osak nem lesz taan valami baja? A ljaany jött vissza. Kicsit sokaa jött. De hozta a vizet, meg még egy kalapot a maasik kézibe. - No igyatok! Ízt a kalapot meg nézzétek csak! Mit gondoltok, honnét hoztam? - SÍ se tugyuk képzelni. Melljik legénytóul kaptad? - Nem kaptam eení Egy halott íegénytdül hoztam, el. - Él Az nem igazi Az lehetetlen! Be a ljaany elmesélte, hogy jött vissza a vizvel. Laatott a temetőiibe* egy legényt» Ott aallt egy sir mellett. Kivaancsi vot raa, letette a vizet és megszóllitotta, mit aall ott? A legény nem szólt raa semmit* A ljaany bement hozzaa* Haat im laatja

? hogy a fiu egy nyitott sir mellett aall 9 A ljaany tréfaabóul lekapta a kalap jaat, -no ha nem szólsz, nem is kapod vissza a kalapodat. Be a legény most se szólt, hanem ment be a sirba. Ajig fejezte be a ljaany a történetet, amikor egyszerre csak zörgetyik kiviilrőül az ablakot« •» £e ljaany! Amit elhoztál a siromtóul, azt add is vissza! Add ki a kalapomat, mer nem tudok pihennyi! Akkor néztek össze a többiek. A ljaany elsaapadt* Maan vitte is a kalapot. Ment vele kifelé. Be nem jött visz** Gyerőnk ki! nézzük maa meg, ne hagyjuk! •.:' Kimentek a baatrabbak. Haat im ott tanaaltaak a cimboraajo™ kot az udvar közepin holtan. Maan nem Y©t kalap a kézibe'* Ott feküdt holtan..* Megnyílt a szive.. •\