Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

« 4?6 A lány oszt aszerint is cselekedett, ahogy neki az tat a keresztanyja tanácsolta. Két órsórul összetekert egy gombalyék fonalat, és leejtette az üres orsóját, ugy, hogy a fiu észre nem vette, s közben a lábára kötötte a fonálnak egyik végét. Hanem akkor látta, hogy a legénynek az egyik lába luláb* Ugy megijedt, hogy majdnem összeesett. - Be most mán lesz ami lesz.« Mikor a legény ment kifele, Anica tartotta a gombalyék egyik végét, - a fiu csak ment.. Mikor vette észre a lány, hogy a gombalyék?rul a fonál majdcsak mind letekeredik, akkor ment mán ü is. Ment arra, amerre a fonal vezette. Egész a temetőkapuig vezette« Anica nem mert bemenni«" Onnat visszafordult. Ment vissza a nénihez. - Jaj keresztanyám, hogy jártam. Az én szeretőm biztosan az ördög lehet. Lúlába van és a temetőbe jár. - Hát bizon kedves lányom, ez nem is más, mint maga az ördög. Hát evvel .. hagyd abba.• Azut oszt nem ment a lány két nap a fonóba. Csakhogy jelentkezett ám a legény» A harmadik este elment lúháton. Bekopogtatott Anica ablakán. - Gyere ki Anica! A lány nem mert ellenkezni. A legény felültette a Iura maga mellé. Nagy hold sütött akkor. A fiu meg rákezdte: - Holdvilág süt fényesen, halál megyén csendesen, nem félsz, édesem? Azt mondja: - Hogy félnék, amikor veled vagyok

I De csak félt a lány, mert az ü szeretője a temetőbe vitte egy nagy sirgödörhö. Leszálltak mind a ketten. A legény ekkor rámutatott a gödörre és rászólt Anicára. - Breggy csak be ebbe a gödörbei Anica mán reszketett, de azt mondtat - Te vagy a legény, te bátrabb vagy, ereggy elsőbb be te! Majd utánad én is bemegyek. Majd én követlek. - Jó, bemegyek, de el ne maradj! Mikor a legény bement, Anica futásnak eredt, ki a temetőrül, talált ott egy kis házat, akibe a lámpa égett. Ide a lány bemenekült, és akkor bekötötte a kilincset olva-r sóval, akit mindig a zsebibe* hordott* A házba* látott egy halottat, aki ki vót terítve.