Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 4-3 dott fonni, vagy ahogy a délbakkaljaiak mondták: "kanócot húzott bele.

H . . Egy-két év'alatt már annyira otthonossá vált a munkában, hogy rábizták a finomabb szöszt is, bár nem sokat - hadd gyakorolja a talpas guzsalyon. Hem szabad azonban elsietni! "Szálon kell fonni, nem százon!" - hangoztatták általában, ""értve ezen azt, hogy inkább kevés szálát kell fonni, mint nagy tömegben rosszul. Az anya a gyermek fonnitudását mágikus eljárással is igyekezett segitenio Ennek egyetlen nyomára sikerült eddig rá-* akadnom a Hegyközben, Pálházán. Analógiás babonás eljárás: az asszonyok összegyűjtötték lánykáik fonásait, felgombolyitőtták, elvitték a Bózsva-pataki malomra, a "zsipre", és a gombolyagokat a malom kerekébe dobták, ügyelve "arra, hogy csak akkor, amikor a kerék mozgásban van, ezt azért tették, hogy lánykáik olyan gyorsan, szaporán és kitartóan tudják az orsót forgatni, mint ahogyan a malom kereke forog« Általában amikor a lány elérte a tizenkettedik évét, már értette a fonást mindenféle szösszel, sőt, e kortól kezdve már társas munkába, fonóba járt» *• Az anyja szeme még ekkor is sokáig rajta volt» Olyan fonóházakban, ahová az anya is el-eljárogatott, mialatt az ismerős asszonyokkal, szomszédokkal, komaasszonyokkal elbeszélgetett, lányát szemmel kisérte, hogy fon. Ahol külön fonóházban fontak a fiatalok, külön az asszonyok, ott az anya meghagyta, hogy mennyit fonjon le egy este: csepüből két orsóval, a szöszből legalább egy orsóval» Otthon aztán be kellett mutatni a munka eredményét» Fonó munkaközösségek főbb tipusai. A hajdan nagy mennyiségben termelt kender megfonása gyorsaságot és nagy szivósságot igénylő munka volt. A rövid téli nappalokat és hosszú estéket ugy igyekeztek kihasználni» hogy a munka javával karácsonyig végezzenek. Karácsonyig leghosszabbak az esték» Addig lehet legtöbb fonalat fonni» Széltében elterjedt mondás volt: "karácsonyig hosszú a szál»»"