Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 472 Másnap este oszt megjelent egy szép flu a fonóba és leült mellé. Olyan szép volt, hogy Hanica lánypajtásai irigyelték. A jány igen megörült neki. Bgy szer elejtette az orsót. Kapott utána a legény is, Hanica is. Hát ahogy hajlik le Hanica, lati. hogy lúlába van a fiúnak* Nagyon megijedt és elszomorodott» A fiu még haza is kisérte, de mán nem tudott hozzá szólni. Elment egy öreg asszonyho, aki tudós asszony volt. - Édes néném, jaj hogy jártam, ördögöt kívántam szeretömnek, és egy lúlábu legény gyütt hozzám.. m Bizom, ha igy van, mán megtörtént, jányom, de legalább áztat tudd meg, hogy hun lakik. Hát fonj egy hétig, azut oszt tekerd gombalyékba a fonalat. Ha hazakisir a fiu, vesd a fonal végit a sarkantyújára« ereszd a fonalat a bombalyékrul és lopakodjál utána, merre lakik. Megfogadta a tanácsot a jány. ügy tett, ahogy az öregasszony mondta. Megfonta a fonalat, gombalyékra csavarta, a végit rádobta a legény sarkantyújára, oszt követteo Be végig nem mert menni. így csak másnap nízte meg, merre járt a fiu. Hova vezet a fonal? Hát a temetőbe, ott meg be egy sirba

ö - Szép Hanica ugy elijedt, hogy mán nem mert menni a fonóba* Kereste a legény, de mivel nem tanáta, elment szép Hanica ablaka alá. - Nyisd ki Hanica szivem az ablakot! Kinyitotta. - Mér nem gyüttél a fonóba? - Azér, mer láttam valamit rád! - Mit láttál rám? - Áztat én nem mondom meg! - Valld ki Hanica, mer ha nem vallod ki, holnapra meghal apád. Hanica nem vallotta ki. Másnap meg is halt az apja. Bitemették. Megint gyün a legény« - Mit láttál rám, Hanica? «« Hem mondom meg! - Gyér ki, valld.ki, mit láttál rám! Ha nem gyüssz ki, holnapra meghal anyád«. : Hanica nem ment ki, nem vallotta ki. Meghalt reggelre az anyja. Sirva temette el Hanica. Az ördög megint elment hozzá* - Szép Hanica! Valld ki, mit láttál rám, ha nem gyüssz ki, holnapra meghalsz magad is!