Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 462 Partik Károlyné 43 éve», fégardó, 196I» Még a nagyanyámtól hallottam ezt a mesét, szintén Vég ar dón» Mese az ordögrül meg a fonérml» Egyszer volt, régen volt, tizenegy leány járt a fonóba« a tizenegyedik nagyon szép lány volt, de nem volt szeretőjeo A lány nagyon el volt keseredve* o. Ahogyan ment hazafele a fonóhul, mán arra gondolt, hogy inkább otthon marad» Mondta az anyjanaks . - Mán az w se bánnám any ám, ha itthun maradnék, csak ne mindig magam gyunnék haza» » Sriggy el csak lányom

p akad még neked udvarlódo Be hát nem akadt« Ägyszer Így sóhajtott fel magában« - Nem is bánnám» ha az Ördög maga kisirne haza« Másnap este szintén elment a fonóba* Hát csak melléje ült egy nagyon szép deliát férfi» A többlek nagyon bámulták» Hogy neki is van mán szeretője.» Be a legény csak ült, ült a lány mellett» és egy szót se szólt. Gond ütötte a lányt«o miféle fiu ez, hogy nem szól hozzá» l*eejtette az orsó ját 0 Kapott utána a legény is, ü is« Be nagyon megijedt* Észrevette, hogy pata»lába van a fiúnak• Lópatábul vót a lába»» - Micsinájjak, mlcsinájjak? Hem szólt semmit a legény he „ Mikor azut /aztán/ mentek hazafelé a fonóbul

9 a legény hátramaradt, hogy ne lássák a többiek» A kapuig klslrte a lányt és megcsókolta« Jaj p nagyon durva volt a csókja* A lány nem szólt otthon semmit« Lefeküdt» elaludt» Harmadnap este ismét elmentek a fonóba» Csak leejtette a lány ugyanabban az időben az orsóját«, A deliát legény felkapta es nem adta vissza, '• Az anyja nagyon rádörmedt, amikor orsó nékül ment haza» - Hát nem fontál? Majd elzavarlak a háztul, te hanyag!