Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 45® ~ WSmÉUtiJűá J^MStmíaa' /Ördögszer

ető~ha~ letfcs&ereto tipus~ keveredés/. Csizmár Pál 66 éves, Bodrogolaszi,1963« Hol volti hol nem volt, még az Óperenciás tengeren la tul, még azon la tul, ahol a vadkan túrt, volt egy körtefát annak a körtefának heeetvenhét ága, minden ágon volt heetvenhét fészek» én azt a hetvenhét fészket sorrul sorra mind össze-vissza jártam, mig ezt a fonómesét mindegyikbe megtaláltam« Volt egyszer tul a fiszán volt egy fonóház „ Abba járt tizenkét lány fonni« tizenegy lánynak volt szeretőjá, aki mikor lejesett az orsó, feladta ja kedvesének az ór« sóut -csak egynek nam volt« Hát az nám tudott mi csinálni bánatába' • Egyszer mikor megyén hazafála, felsóhajt: - Jaj istenem| bár akármi volna, ha ördög is, csak nákem ia volna már egy szeretőm, aki felvenné az én orsómat., Hát ahogy ment hazafelét már félúton hozzászegődött egy ifjú legény« megölelte a derekát ós álkisirte hazáig* A kapuba megcsókolta*• - J6 óccakát ~ - azzal álment. Másik nap ástóre ahogy mennek a fonóba, mindenkinek megy a kádváse is, - mán akkor oszt ment az övé is, csak később

e Leült mellé} átkarolta, s várta, hogy mikor fog leesni»az orsó* La is esett az őrsé ja a lánynak« Fel is vette, de nám adta náki oda« Az ór sóut» Alt ette, * Yett a lány másik órsóut, és arra kezdte fonni a fo

nalat« Majd mikor az is lejesik tülle, utána kapott a lágóny, felvette áztat is» átadta, hogy valamit a lány is vigyen haza« Harmadik ásta szintén Így törteént, hogy csak visszamentek a fonóba« Minden lánynak megjelent az u