Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

«« *T*5Í? <sai för^déks]£8 /ürdögszerető meséjéből/. Kerekes Ján©saé 61 éves, &ékeá

0 1963• Kisláayk^r©alsa

9 hallattam örsgasszonyoktul, akik még lánykorukba

0 f oaóba jártak

ö ők meg ott hallották«, igy beszéltek mgy-e» hogy a lánynak milyen bánata vét, hogy mindegyik lánypajtásának van ám szeretője, csak neki nincs, hát aztán mán akkar is beszélte az anyjának, - Mán nem, bánnám ha még tán az Ördög is gyönne, csak énhozzám is leülne más valaki«« Meg is került neki«« Sé de hát ahogy mellé ült a fiu, nem szólt« Se 5, se aztán a lány» Pedig milyen szép legény vót! Gubába öltözve

9 mégesinos pörge kalap. meg hosszú hegyes bajusz, meg nádbot

s egyszóval ugy vét őtözve, mint a legények régen» fán a harmadik este, mikor lehajlott a lány az ar~ sóér, amikor leejtette

ö hát akkor észrevette, hogy a legénynek a lábán lópatkó van** Hazament az este és mondta az anyjának: - Hát any ám, nekem megvan a kivánságom, amit kívántam, ugy lett« Mert ördög gyött hozzám«« A lábán lópatkó yan»o Hát most mán mit tegyen vele? hogy maradjon el tőle? Csak nem maradt el a legény, mert gyönni gyött mindég« Hát mán egyszer egy este ugy vét, hogy megfont egy nagy gombolyag fonalat, hát azt tanácsolta neki a ke« resztanyja, hogy sstupjä be ide a guba hátába a fonal végit, ugy, hogy a legény ne érezze, ¥ Betette a lány a kötőbe a gombolyagot és még meg is rántotta, hogy ahol nem forgott jól, csak menjen. Mikor igy kipróbálta, ráakasztotta a legény gubájának a hátára* Az nem vette észre* Mikor felkelt és elment a fonóházbul, nyomába* ment mindenütt a lány« Ment, mendegélt a legény, hát kiért egy temetőbe« A lány utána« De a temető árkában megbotlott ijedtibe. mer látta, hogy a legény bement egy nyitott sirba. A fonal megrándult« A lány szaladt haza* Más este a legény kérdezősködött - mert érezte, hogy megrántotta a fonal« s