Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 443- Jó járta kutyái - hogy a kakas megszólalt. Mer más-» képen a csented összetört vóna, vhs^d patakot mosott vóna. Evvel a katona áltünt. A holt ott ugy maradt • Reggál felkel a házinép, mennének he a házba. Az ajtó be van zárva, Hám tugyák, mi tortént* Befeszítették az ajtót. Látják, hogy a holt természetesen /!/ ül a táritőn. Mi van itt, mi vm itt, mi-van itt?,.. Jíeóznek széjjel, hát látják, hogy egy Ián be van búvá a sutba» Orvasé mentek, mer a Ián még szólni se tudott, ugy meg vót ihedve. Mikor aztán szóhoz jutott, álmondta, hogy történt, mint történt. - ~ Az orvasok megállapították, hogy valóság az, amit a lány mond, mer a holt egyik a másikának még jelen pillanatokban tudott parancsolni, de mikor az idő lejárt, a holt ugy maradt»• • • Hát igy vót, másé vót, a másének veégi vót...