Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
321 ~ rONÓukzUNK rgMBRBS VAN... PMRD ÖiUSTOLENTO (BpLPVAVaí.&Y-CÍERemr) BoPYAWtea 7*?67 -Bar SgEfgg 3 P t=o - no haozunk fe-hér-re van meszelve. a- da jaórá le-gények-nekáz e-le-j -je. Áz én Csaafúaós gé -lám-bom Äs 0-dá Jaór Be te-kint- á fo-rtd haó-zonk ab Iá-ka ón. Ityilik, nyílik a fonóhaózunk ajtaja, Barna legény, vigan gyere be rarjtal f zépen pengjen a sarkantyúd taréja, bren van az egész ucca, hagy hallja! A CSBRIPI KtftTBK ALATT... ^ <£ reMPoeiosm (oéipűKKALjA) csERMpmw i?se A cue-né -/>/' ker- tek a la* Ü13Ü:P;J: JÍ iÉÉÉi Ma -rom legény ta-bot a • rat za-bot a at a M fe-ka-te lo-vá-nak Szere tőr ke-res ma - gi-nak m Erre gyere, de nem arra, Jobb ut van erre, mint arra. Erre gyere, szivem boldogsága, Adj egy csókot utoljára. Csókot neked nám adhatok, Hám a t© szeretőd vagyok, Páros csókot csakis annak adok, Kinek a babája vagyok.#
