Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

szövegszólamaival/ *i, erre gyere galambom", - **Jca te, Sári te!

H

, "Bip-rop, ropogós a gerenda**- stb../ Ezek zömmel a legény-leányvásárdalok. Élesen kiütköző példák a túlnyomórészt dur hangnemű ütempáfos szerkezetű dalócskák /"Széles a Tisza, magas a partja..

1

*, "Sárga csikó,, csengő rajta* •" - párosító daltipusok/, a~fonóban még néhány évtizede igen népszerűek voltak, fiatal lányok és lánygyermekek kedvelt játékdallamai• Feltűnő a heterometrikus dalok igen gyakori szerepet A dallamok sorai feltűnően mozgékonyak, szeretnek elfutni, ugrándozni* A szótagszámok játszi váltakozásában érezhetően tért nyert a leányok dalos kedélye* Bőven vannak példák a ritmus vált ásra is* Ugyanabban a strófában gyakran megváltoznak az ütemek. A lányok igen kedvelték a diszitő szavak halmozását

* Legénydalokban is gyakran fordultak elő diszitő szavak, de ezek rövid, kurjantásoknak beillő indulatszavak voltak. Viszont a lányok diszitő szavai bővebben áradtak, a dallamsorok nagy részét lefoglalták, sőt, néha-néha dallamkezdő szerephez is jutottak /

,f

ladiladiladilom..", "sárga réce cingedrom.*" "hej de cinge-cingedrá«." stb*./. A heterometrikát, heteroritmikát kedvelő refrónes, ütempáros, disz

itőszavas leánydalok a maguk összességében játékos, csevegő hangú beszéd hatását keltették, a lányokra jellemző csapongó, szeszélyes hangulatú kis pletykás nóták voltak. A legények dalain a lányokéhoz képest bizonyos kimértség, következetesség érződik. Hangváltások, szótagváltások fordultak itt is elő, jelezve a hangulat hullámzását, de a dalok megszerkesztésében a lányokéhoz hasonló formaváltozatosságot nem találunk. Dallamkészletük egyszerűbb.