Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

^ "IP? . ; = . _ ' - 168 záverődve a gyiisziik falaihoz, halkan pengtek, csörögtek. A gyiisziik végire meg apró bojtokat ia kötöttek, melyeket a taraiakéhoz, szentistvániakéhoz hasonlóan készitettek el. Cserépváralján egyszerűbb volt a galléroir.ás. Keregpapirra feszitett, singolt fehér kelme volt a "kádli" gallérka, széleire ugy varrták rá a "kaláris" szemeket, üveggyöngyöket, hogy kocsányon, apró színes fonalkákon fityegtek le, mintha kicsiben iivegcsillarok diszei lettek volna. Borsodgeszten a "mizli" kéregpapir alátét nélküli kokárdaalaku gallérka volt. Fehér szinü kelmeanyagot "felszedtek", vagyis ráncoskára összecsavartak, s egyfolytában varrassál beforgattak. Ha ezt a kokárdát két ellenkező vúgen meghúzták, jól rá tudott feszülni a guzsalyfejre. Ugy volt szép, ha három ilyen mizlit szereltek rá, tetőzetesen, egymáü alatti elhelyezéssel. A mizlik szélét nemcsak bevarrták, hanem horgolták, vagy singolták, vagy csipkézték; Ezek alatt a mizlik alatt díszlett a felszerelt kenderszösz pirob szatyinggal leszorítva. i Sok változata volt a csokros /bokros/ díszítés ne k . A Délbiikkságben: Cserépfalun a csokros díszítés lényege: szösznek piros szatyin&gal való lekötise tetejére, e fölé több kis pántlikacsokrot, u.n. "

kutyákat

" varrtak fel, galárisszemekkel. Sok háznál pánt

likarózs

ákat kötöttek, ugy, hogy a pántlikát kigyóvonalban hajtogatták össze, és így róz;:cf ormát adtak neki. E pántlikarózsára is varrtak' galárisokat. A delbíikkal ji Sályban, Latoruton kétágú, kokárdás csokor díszítette a guzsaly fejét színes /rózsaszínű, píros, zöld/ pántlikákból kettős maslira összehajtva. Jóval messzebb, a Szárazvölgy keleti felében /Alsó- Felsőtelekes/ a csokrot keménypapírral rögzítve, tarajosán tették fel. A felső Hernád-völgyben /Hernádszurok, Felső-