Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Borsod a legszivósaTtfo h.agy?»máx§yőrző területekhez igazodik« A fonóélet ^élességeinek tájak, népcsoportok szerinti összehasonlítására legmegfelelőbb keret a fonóélet szakaszonkinti taglalásas az eltérések, érintkezések, keveredések egymásmellé helyezés e es osSS» ehasonlitása a fonóélet egyes szakaszainak taglalásán belül kerül sorra, mégpedig a leiró ismertetés menetében és a példatárban» Hogyan értékelheti az utókor a fonó emlékeit? Mi az, ami visszahoz hatatlanul a múlté? Mi az, ami még túlnőhet a mulandó ságon, s folytatódhat ms$. életünkben? •» e kérdésekre a választ magának az ismeretanyagnak többretüsége adja meg* A kézifonás most van eltűnőben* Idős és középkorú asszonyok még gyakorolják* De már mások a textilszükségletek, s a guzsaly, orsó, kerekes rokka szerepét átveszik a fonógépek« A fonás régi^ eszközei és ezek működtetései lassan, de visszavonhatatlanul a kézimunka történetének adattárába kerülnek, azt példázva, mennyi tapasztalatra, leleményre, türelemre volt szüksége hogy kezdetleges észközökkai a textilhez szükséges alapanyagot, a fonalat a kellő mennyiségben és minőségben elő tudják teremteni* Ez a m'űjika a kenderfeldolgozásnak az egészségre egyik legártalmasabb szakaaza volt« Az ülés közben is fárasztó testtartás, a fojtó kenderpor ártott a tüdőnek, a fonal sodrása, a csepü rágása kikezdte az ujjat és a szájat, a régi szegényes világitási Viszonyok rontották a szemet. A textilszükségletek megváltozásával, a technika fejlődésével, a régi eszközök elavulásával a fonó társas világa kiesett az ifjúság életéből* A társas fonáshoz fűződő régi hagyományok nagyrésze ugyancsak a múlté, - e hagyományok a maguk egészében egy régi munkaközösségi tipus elzárt világába engednek tanulságos bepillant ást

0 Erkölcsi szokásai a régi erkölcsi rend fegyelmező, jutalmazó, büntető erejére mutatnak, azt példázva, milyen