Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 121 Cserehát. Béke Imréné, 54 éves, Csenyéte. Tessék maón mondani! Abba a hosszú télbe csinaólni kellett valamit» Fontunk haót mink is» Pedig az a guzsoly, az a guzsoly* Vót, aki majdcsak egész nap rajta ült. Mert - követem becsülettel - ahho a fonaósho meleg segg kell» Mer ha nem üjjünk rajta, nem-fogy. Karaócsonyig kell legjobban igyekezni. Jaóbá /hiába/ fqni az ember késübb, tavasszal maón^ a madaór raaszaóll a szaatvaóra, oszt mindig csak mondi: w

kicsidor, kicsidor, szőjjetek, fonjatok,, mer ki lesz a~ kimpics.

w Nagy szégyen, ha tavaszig marad a f cmaós, mer. akkor maó szőni kell* Sokan ugy emlegessük a guzslyot, hogy: unomfa

. meg még jobban ugy, hogy baónatfa

» Sok aóm rajta ülni» Néha az öregek is meguntaók, tizenegyig* tizenkettőig, reggel megint felkéltek hajnalba fonni. Montaók is eleget, hogy: ... * ' Tüz égesse azt a bokrot, kibe

,

guzsoly terem, Viz horgya jel azt a fődet, kibe* kender terem. Ez olyan szóbanforgó vót, hallottuk mink eleget. De azér mégis jó vót késübb, ha vót mit szőnünk. Igyekeztünk vé^le* Mondtuk is: sietek, mer a karaócsonyi darabot mikor fogom megfonni? Az vót a hirneves jaóny, aki mentül többet szőtt-font ugy örültünk, mikor tavasszal kiterigettük a gyepen a vaósznat, feiriteni. Ugy vót, tessék elhinni, jaj ugy örültünk, hogy megtermett. Tavasszal kiraktuk a sok türülközőt, asaókot, abroszt, keresztül az udvaron, csak azér, hogy laassaók, kinek mennyi van. Én mindig csak kézi guzslyon fonogattam. Mai napig is szeretem. Kicsi iskolaós korba kezdték a kisjaónyok. Mondtaók is: M

Ni csak

Ä maón Kati is nyaggati

. pedig aligség laóccik ki a fődbul.

H ü?i z-t izénkét éves korban minden kisjaóny tudott fonni. . . A fonaóskor a. szöszt elsőübb szét kell aógyazni

. Aki aógyazi, kétfelé húzi, akkor egyik végit hozzaóteszi a maósikho, balkézzel felemeli, jobbal tépegeti, a tépéseket egymaósra leraki az asztalra vagy laadaóra. Szép ez. A szaóiak olyan aranyosan gyönnek, olyan szépen igazodnak egymaósho, ugy gyön, ahogy akarjuk, nem is engedjük csomósán. Ha nem vóna aógyazva? Mit tetszik gondolni, olyan csomós

, olyan fürtös vóna a szösz, azt nem lehetne fonni, abbul csak hurkaók volnaónak. Nem is lehetne a guzsolyrá becsületesen raó se tenni. Kellett biony azt aógyazni, hogy olyan puha legyek, akar a gyapjú.