Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Jelenkori művelődési politikánk hatása egyre nagyobb erővel mutatkozik tudományos életünkben. A tudomány, így a néprajz is, kilép szakmai elzártságából és egyre mélyebben hatol be a tömegek közé, az ismeretek terjesztésével közvéleményt formál, lelkesít, erősíti a dolgozó nép társadalmi tudatát. A tudomány és a népművelés szempontjainak kapcsolata ma már elengedhetetlen követelmény. Ennek a kettős követelménynek igyekszik megfelelni Lajos Árpád „Borsodi fonó" című néprajzi művével. Ez a könyv, mint tudományos munka, a szerző első kísérlete a letűnő paraszti életforma egyik szakaszának, a fonóéletnek dialektikus ábrázolására. A fonót úgy is mint régi termelési módot, úgy is mint népszokást, egymás kölcsönös tükrözésében világítja meg hazánk egyik legváltozatosabb területén, Borsodban. Hosszú évek fáradságos gyűjtőmunkájának eredményeit foglalja leíró rendszerbe a megye különböző néprajzi csoportjainak, tájainak összehasonlításával. Ugyanakkor, amidőn a régi fonóélet sok-sok oldalát világítja meg a házifonás eszközeivel, bonyolult munkameneteivel, örömeivel, szenvedéseivel, a fonáshoz fűződő népi hagyományokkal, játékokkal, dalokkal, balladákkal, mesékkel, találós mesékkel kutatásainak eredményeit egy közös gondolatba foglalja: milyen is volt a fonó nő helvzete és szerepe a réari paraszti társadalomban. A szerző művét tudományos értékűvé leíró szintézise teszi. A szempontok és meglátások csoportosítása, összesítése jól érzékelteti a fonóélet sokrétűségét, mozzanatainak összefüggését, s egyúttal jó alapot ad a fonóélet területét is felölelő néprajzi történeti szintézisnek. A „Borsodi fonó" egyúttal élvezetes olvasmány is, amellett, hogy a fonóéletet a maga kendőzetlen valóságában, helyenként nyers őszinteségében festi meg. Szakmai szárazság helyett könnyed, színes stílussal van megírva, irodalmi színvonalon. A könyv olvasmányosságát fokozza gazdag adatanyaga (munkafolklór, a fonó költészete, játékvilága, díszes külsőségei). Az adatanyag jó része alkalmas arra is, hogy népi játékcsoportok feldolgozásában színpadi rendezvényekként is szerepeljen. A „Borsodi fonó"-t, mely az „Eszakmagyarországi fonóházak" tervbevett sorozatának első kötete, mind a szakmai tudományos kutatók, mind pedig a tárgy iránt érdeklődő olvasók és a művészeti tömegmozgalom munkásainak szíves figyelmébe ajánljuk.