Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

52. Felnőtt egy fa, de nem a maga tövibe, Eszeget egy madár alatta, De nem a maga hegyibe. (T. i. a fonó asszony a guzsaly mellett ülve a kenderszöszt folyton eszi, „de ntm a maga begyibe", hanem hogy könnyebben sodorhassa fonallá, ,a „szöszt" meg megrágja s a szájában maradt szálakat kiköpi.) 53. Holt fekszik a hátán, Kutya ül a farkán. Szalonna csüng az állán. (Holt ember és kutya) 54. Eke, ökör minden megvan, még az Isten segítsége is, mi nélkül nem lehet szántani? (Barázda nélkül) 55. Bodonban fát vágnak, ide is elhull a forgácsa. (Harangszó) 56. Az eresz alatt vizes, az ereszen kívül száraz. Aki tudja, ki ne mondja. (A guzsajra kötött kenderszösz fent száraz, az alsó részét pedig, melyből fonalat fonnak nyálazzák s így az „vizes") 57. Egy garasért olyat vesz. Konyha, kamra teli lesz. (Gyertyavilág) 58. Kétszer lett a világra, Veres posztó nyakába', Kántorságra nevekedett, Vörös a szakálla. (A kakas, mert mint tojás és mint csirke „kétszer lett a világra") 96