Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Az öreg juhász ott künn az ajtón kopogtat. Az angyal erre azt kérdi: Ki a'? Ki?! Az öreg: Nem ki, ha be! Hát ti idi be' isztok, esztek, Az én ősz szakállamról nem is emlékeztek? Angyal: Nem iszunk, nem eszünk, hanem a királyi konyhában csontokat szopogatunk, üveg száját nyalogatjuk, öreg hol jártál ily későn? öreg: Nem tudjátok, hogy karácsony éjszakáján együtt tolvajkodtunk, bárányokat loptunk? Mégis így megvetettek? Angyal: öreg ne beszélj olyan tolvajságot, mert felhúzunk a fára. öreg: Micsoda fára? Talán az űri méltóságra? Angyal: Nem az úri méltóságra, hanem a négyszögű fára. öreg: (lefekszik a földre) Inkább lefekszem erre a szép sima, gyepre, mint hogy öreg apátok nyakára kötelet kössetek és felhúzzátok a négyszögű fára. Erre az angyalok és pásztorok is letérdepelnek a betlehem mellé s együtt mondják: Térdepeljünk erre a szép sima gyepre. Vigyázzunk az öregapánk fejére. Hogy a kígyó ne másszon a fülébe. Egy kis idő múlva azután fölkelnek az angyalok és pásztorok. Az angyalok a betlehem mellé állanak, a pásztorok pedig egyenkint fölkelve odakiáltják egymásnak: Pásztor keljünk fel! Aztán a földön fekvő öreget körül járják s éneklik: Mennyből az angyal Lejött hozzátok, pásztorok Hogy Betlehembe Sietve menve, lássátok. Hamar induljunk el Betlehem városába, Rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk. Hogy még ezen éjjel Odaérhessünk. Mi Urunknak tiszteletet tehessünk. Angyal: Kelj fel öreg! Angyal szól! öreg: Kakas kukurikól? Angyal: Kelj fel öreg, gyerünk Betlehembe! öreg: Nem mének én a vén tehénbe. Angyal: Nem a vén tehénbe, Hanem Betlehembe. Erre az öreg föl akar tápászkodni, háromszor is nekitámaszkodik a botjának, de mindannyiszor eldől, végre negyedszerre feláll. 60