Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

16. Bánom, hogy megházasodtam, A nyakamra nyűgöt hoztam, Dínom, dánom, jaj de bánom, Míg élek is, házasságom. Feleségem olyan tiszta, Kétszer seper egy hónapba Dínom, dánom stb. Jókor felkel, nyolc órákor, Feje olyan, mint a bokor, Dínom, dánom stb. Ha kenyeret akar sütni, Kétszer teszem kovászt neki, Dínom, dánom stb. Háromszor is befűt neki, Mégis sületlen veszi ki, Dínom, dánom, jaj de bánom Míg élek is házasságom. (Uppony, 1880-as évekből) 17. A zöld borsó, meg a tarka Bárcsak a borra ballagna, A hét jönne, a hét menne, A hét mindig tele lenne. (Uppony, az 1860-as évekből) DÁVID ZSIDÓ (1848-ból való följegyzés. Pók Gyula kántortanító birtokában.) Olyan dolog: történt Györkön, Milyen még nem volt a földön, Mert Dávid zsidó árendást Zsákba dugták mint a macskát.

1 Feje volt ki csak a zsákból, A nagy orra szakállastól, Ijedtében úgy reszketett, Hogy a g .. . ba eresztett. I A muszka katonák 47