Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

JEGYZETEK A következőkben az Istvánffy Gyula által gyűjtött mesékre vonatkozó alapvető tudnivalókat ismertetem. A mesék típus meghatározásait az Aatti Aarne-Smith Thompson-féle nemzetközi típuskatalógus második, átdolgozott kiadása alapján állítottam össze. Jeleztem ezenkívül minden szöveg elemzése során Berze Nagy János Magyar népmesetípusok c. munkájának és Kovács Ágnes készülő Magyar Népmesekatalógusának típusszámait is. A típusszám megjelölésén túl körvonalazom a típus jellegzetes tulajdonságait és a változatnak a kialakított magyar típusképtől való esetleges eltérését. Nem törekedhettem egy-egy mese egyéni hangvételének elemzésére, mivel a meseszövegek nagy része — még a tájszólással lejegyzettek is — átírtak vagy emlékezetből való lejegyzés eredményei. Nem jelzem egy-egy szöveggel kapcsolatban a megfelelő magyar és nemzetközi irodalmat sem, úgy vélem, a megadott típusszámok, illetőleg az idézett katalógusok ehhez elegendő útbaigazítást nyújtanak. Istvánffy Gyula, Palóc népköltési gyűjtemény. Kézirat. EA 4637 TRÉFÁS MESE Aarne—Thompson 1882 A Berze Nagy 1961 A** Magyar Népmesekatalógus 1962 II* A változatcsoport annyira szerteágazó, hogy alig lehet elkülöníteni egy-egy redakciót. A parodisztikus motívumok, epizódok állandó körforgásban vannak a típuson belül. Gyakran szerepel önálló meseként, de ismerjük mesekezdő, vagy mesevégző formulaként is. A típus jellegzetessége, hogy a főhős egyes szám első személyben mondja el képtelen kalandjait. NEMTUDOMKA Aarne—Thompson 314 Berze Nagy 314 Magyar Népmesekatalógus 532+314 A magyar meseanyagban két önálló nemzetközi típus állandósult kontaminációja adja a típust. Szövegünk nem követi minden esetben a típusvázlatot, bizonyos motívumok elmaradtak, de a mese szerkezetének érthetőségén ez nem változtat. A mese egész Európában ismert. 267