Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Holló Jankó elpanaszolja, hogy ez s ez a baja, leperdült a király ujjáról az aranygyűrű, a tengerbe esett, s azt most neki elő kell keresni. — Sohse búsulj, édes gazdám, — mondja a halak királya —, hacsak ez a baj, egybe kidoboltatom a népemnek. Majd előkeresik azok a gyűrűt. Leült hát Jankó a tenger partjára, míg a gyűrű megkerül. A halak királya pedig kiadta a parancsot. Arra a halak szanaszét mentek, ki jobbra, ki balra. Keresték a gyűrűt, de reggelig alig lelték. Utoljára is egy nagy halnak a gyomrában találták meg, s odaadták Holló Jankónak. ,, Itten Jankó majd kiugrott a bőriből örömiben, hogy elékerült a gyűrű. Nagy daliással, fütyörészve ment hazafelé. Átadta a gyűrűt a királynak. — No édes szolgám, Jankó — így mondja neki a király —, becsülettel kitöltötted a három esztendőt, most már neked adom az egyik lányomat, meg a fele királyságomat. Ráadásul még három szekérderék aranyat is kapsz. De Jankónak nem kellett sem a királykisasszony, sem a fele királj'ság. No jó, a királya kimérette hát neki a három szekérderék aranyat. Avval Jankó hazament az édes szülőihez. Aztán éltek ők gond nélkül túrós lepényen, zsíros lángoson addig, amíg meg nem haltak. (Párád, Heves megye, 1894.) 18. AKIT NÉGYSZER AGYONÜTTEK Volt ezen a széles világon egy özvegyasszony, de az volt még a furcsa. Volt ennek az asszonynak egy legényfia, s azt mondta neki: — Hallod-e fiam, házasodj meg, de csak ollyan lányt keress magadnak, aki se nem evett, se nem ivott, mióta él ezen a világon. No jó, a legény szedte-vette sátorfáját, elindult hazulról. Ahogy megy, meneget, beér egy faluba. Volt ott egy kút, akire az egész falu népe vízért járt. Ahogy odaér a legény, ott tanál éppeg egy takaros lányt. Azt mondja neki: — Hallod-e te lány, én téged elvennélek, ha eljönnél hozzám? — El én! — De nekem csak ollyan kell, aki mióta él, se nem ett, se nem itt. — Én éppeg olyan vagyok. — No, akkor gyere velem. — Avval elmentek a lány apjához, eljegyzették egymást, ellakták a lakodalmat, oszt hazavitte a legény az új aszszonyt. Mondja aztán odahaza az anyjának: — No édesanyám, megtanáltam, amit kerestem. Ez a lány se nem ett, se nem itt, mióta a világon él, hát elvettem feleségül. No jól van. Éltek ők most már hármacskán. Egyszer az asszony fia elment kapálni, a menyecske meg otthon ma262