Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

ha avval megcsapkodja a királyi kastély szöglettyit, minden memmeg úgy lesz a varasban, mint annak elébi. Arra a három kutya eleresztette a vén banyát, az meg úgy eltűnt, mintha sohse lett volna ottég. Zöldlevél most már visszament Barbarlyus király várába. Letelőszöris a király ódalait felhasította, a szívét visszatette a helyire, a sebet összevarrta, s ami zsírt hozott magával az istálló polcáról, avval a varrás helyit megkenegette. Aztán az arany szálvesszővel megütte a király vállát, mire az egybe életre támadt. No, volt ott öröm, ki se lehet mondani. Oszt hogy ím Zöldlevélnek nagyon tetszett a király lánya, egybe megkérte a kézit, oszt hogy a királynak nem volt semmi ellenvetése, kendőt cseréltek hát ők. Avval Zöldlevél visszament a három sergő várhoz, hogy a három nénjét kiszabadítsa. A százmázsás karddal meg a három kutyával ki is szabadította. A sárkányok fejit sorra mind leszedte, aztán a három princnével, meg a menyasszonyával, apósával hazamentek, lakzit csaptak, s még most is élnek, ha meg nem haltak. (Párád, Heves megye, 1890.) 15. HALCSUKA NEVÉBEN Hoi volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyi város, akinek a végibe egy sereg sátoros cigány élt. Volt ezek között egy nagy boglyas is, aki egész nap hálót kötögetett. Elmegy egyszer ez a boglyas cigány halászni, megfog egy nagy halcsukát, de csak ollyan nagyot, hogy a hálót is majd kiszakajtotta. Mikor kiveti a partra, a hal elkezd rimánkodni: — Te cigány, ne ölj meg. Bocsáss vissza a vízbe! — Nem bocsátolok biz én! Jó leszel a rajkóknak — mondja a cigány. — Nézd komám, ne tegyél semmire, megszolgálom neked jóból, nem rosszból. Majd megládd, hal-csuka nevében amit csak kévánsz magadnak, minden meglesz. No jó, a cigány visszaeresztette hát a halat a vízbe, hazament. Otthon a rajkók szaladnak elejbe, kérdik, hogy fogott-e halat, mert már nagyon éhesek. — Ej, hát fogtam is, nem is. Volt is, nincs is. De ha ollyan szörnyen éhesek vagytok, várjatok, egybe ehettek. Avval elkiáltja magát: — Halcsuka! teremts nekem idid a sátorba egy nagy fazék aludttejet, meg hamuból bogácsát. Hát lett is ott bogácsa, de csak annyi, hogy ülni se tudtak tőle a földre, az aludttejet is csak úgy állva kanalazták a rajkók a fazékból. Itten a boglyas cigány örült, hogy Halcsuka nem tette bolonddá. 250