Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Jelentik hát ő felségének, az meg egybe hívatja a cigányt. — No cigány, mi járatban vagy? — Nem egyébért, felséges király atyám, azért gyüttem vóna, hogy míg a világ világ, elé nem lesz a felséged három lánya, hacsak nem csináltat a falu végire az országút mellé egy vendégfogadót, oszt abban én legyek a fogadós. De étel, ital, ellátás ingyen legyek benne. No jó, a király megtette. A cigány aztán, aki csak arra tévedt, mindenkitől megkérdezte: Nem hallotta-e hírit a király három lányának? S ha nem hallotta, úgyis jó volt, ennyi-innya kapott ingyen. Egyszer a többi közt, egy nagy kalapú tót érkezik oda szamárkán, s bemegy a vendégfogadóba. A cigány ennek is ammód szerint adott ennyiinnya, mint a többinek, mikor meg a tót fizetni akar, azt mondja neki a cigány-keller:

1 — Itt csak az a fizetés: Nem hallotta-e kiéd hírét a király három lányának? — Hallottam biz én, — így mondja a tót — a gonosz sárkány vitte el magával mind a hármat. Oszt ott őrzi őket egy-egy sergő várba. No a cigány-kellernek se kellett egyéb, ráfordítja a kulcsot a vendégfogadó ajtajára, hogy a tót el ne mehessen. Avval szalad a királyhoz, elmondja, mit hallott. A király egybe négylovas hintót küldött a tótért, de ez meg nem akart beleülni. Azt! mondta, hogy nem való ő ollyan magas helyre. Felültették hát a szamarára, úgy vitték a kastélyba. A király fogtomra veszi a tótot, hogy hogy' lehetne a három princnét kiszabadítani? De a tót csak azt felelte: — Az a fiú még nem szült meg, azt a lovat az anyja még nem ellette a világra, aki a felséged három lányát kiszabadíthatja. Hanem itt van a kastély ablaka alatt egy nagy szőlőfürt, hozassa azt fel király atyám, oszt adassék nekem egy tiszta ruhát, hadd csavarom én ki abba a szőlőt. A király megtette, amit a tót kívánt. A szőlőfürtből lett egy pohár bor, azt a királyné megitta, a szőlőcsutkát meg kihagyították azi ablakon, azt meg egy ló odakível felkapta, megette. — No felséges király atyám, lesz itt a királynénak egy fia, annak a lónak meg egy csikaja. Mikor a fiú megszületyik, kereszteljék azt Zöldlevélnek, ha meg megnő, eskoláztassák rendesen. Azután pedig csináltassák neki Felséged százmázsás puskát, százmázsás kardot. Azt a csikót meg neveljék neki. De a lónak külön ellátása, estállója, az estállón pedig ajtó. ablak, hídlás vasból legyek. Úgy is lett hát minden, ahogy a szamaras tót kívánta. A király is, a királyné is szörnyen örült, mikor a kisfiú meglett. (Jaj, hogy húzott

2 a lelkem az édesanyjára!) De nem sokáig örültek, mert a gyerek alighogy lábra kapott, az anyja^ágynak esett, meghótt, Mikor ezt meghallja a szomszéd ország öreg királynéja, valami tudal1. a cigány-kellner = pincér 2. hasonlított 24S