Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)
hogy majd viszi a tiszteletes asszonynak. Ahogy kiér a határba, egyre csak azt nézi, merre vannak a letszebb fehér ökrök? Ahogy meglátja, igényest arra tart. Jankó is erre veszi az asszonyt, oda kiáltja: — Erre, erre gazdasszony! Itt vágyónk! Hogy ím az asszony lelkinek nem volt hova lenni, odament hát hozzájuk az ételvei. A gazda elcsodálkozik: — Hiázen azt mondtad, asszony: nem hozol ma ebédet! — Igaz, igaz, de tudja kiéd, van mibül, hát éljünk jól. — Avval kibontja az ebédet, hát volt ott leves, tyúkhús rántottába, puffancs," fen tő, 7 paramancs, 8 reszelt füge, meg a Jézus tudja még mi s mi. Azt mondja erre az ura. — Asszony! Ennyi sokat minek hoztál, nem fogyasztjuk mi ezt el estyig se. — Ha sok, hát aszondom, hívjuk el a Tiszteletes komát is. — Igaz a! Hé! Jankó, sihess ízibe a faluba a Tiszteletesért. Hívd meg ebédre. — Mének, mének, gazduram — így felel Jankó, — csak hagy török egy darab morványt az útra, mert ím nagyon megehültem. 9 Magához vett egy jó darabot a morvány kalácsból, avval elindult. Ahogy ment a szántáson keresztül, letör egy-egy darabot a morványból, oszt a more szaladt elhagyigálta itt-ott, hogy mire beért a paphoz, a morvány kalácsból egy kis morzsalék se maradt a kézibe. Bemegy a paphoz, az meg egybe kérdi tőle, hogy mért jött? — Nem egyébért Tiszteletes Uram, a gazdasszony küldött. Azt üzeni, hogy tessen magára ügyelni, mert a gazduram szörnyen haragszik. Megtudta, hogy Tiszteletes uram ez ő feleségit szeretyi, s azt mondta, ha bejön a faluba, baltával ütyi agyon a Tiszteletes komát. Avval Jankó visszament a szántóföldre. — No mit mondott a Tiszteletes koma? — kérdi a gazda. — Azt mondta gazduram, hogy kéreti, baltával menjek be hozzá, az ekéjét megiazítni, aztán egybe gyün ő is. A gazda vette hát a baltát, ment be a paphoz. Az meg ahogy meglátja az ablakból a komát, szaladásnak veszi magát, ki a portán, fel a kertnek, át a garádon, 10 arra amerre a szeme látott. A gazda meg csak kiabálja utánna: — Hé! Tiszteletes komám, ne szaladjék! Vagy csak kettőt koccantok rajta, mindjárt jó lesz! — De én rajtam édes komám nem koccantasz! — Oszt úgy szaladt, mint aki esze nélkül van. — Hát ha komám te szaladsz, én meg visszamegyek! Avval a gazda vissza is fordult s ment a szántóföldre. Ahogy megyén, hát látja, hogy a szántásba itt is egy darab morvány, ott is egy darab morvány. Megsajnálta az Isten áldását, aztán kezdte szedegetni a surcába. 6—7. tésztafélék 8. narancs (pomarancs) 9. megéheztem " 10. sövény, kerítés 15 225
