Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

a király aranyos, gyémántos szobájába. Hát a sok kérő már ott állott sorjába cifrábbnál cifrább aranyos ruhában. Szép, nagy derék legények vótak köztük. Netmtudomkát is oda állítatta a király a sor végére, közel a kemence padkájához, aztán hívatta a lányát: — No édes lányom, — így mondja neki az apja —, itt van a sok kérőd, aki a szívednek legkedvesebb, annak add oda az aranyalmát. Ahogy a király lánya végignéz a sok szép kérőn, Király kis Miklós félresimítja a haját, mintha igazítaná, a királykisasszony meg egybe észreveszi az anyajegyet a homlokán. No több se kellett lánynak. A sok kérő már leste, várta, hogy kinek jut ki a szerencséből. Hát lelkem teremtette majd hányat estek, mikor látják, hogy a lány annak a pacalos fejű, ütöttkopott gyereknek nyújtja át az aranyalmát. A király is szörnyen, szégyellette, hogy ez ü lánya ilyen hitvány legényt választott magának. Arra Miklós odamegy a király elejbe s aszondja: — Sohse bosszankodjék felséges királyom. Vagyok én olyan legény, mint ezek itt la! Avval leszaladt a kastély udvarára, az ezüst zablát kivette, megrázta. Arra a táltos egybe ott termett, Miklós meg egy fáin, aranyos vitézzé változott. Elmondta aztán, hogy ki s ki. Papot hívtak, lakzit csaptak, s még most is élnek, ha meg nem haltak. (Dorogháza, Heves m. 1894.) 8. ÖRDÖG JANKÓ Mun vót, hun nem vót, még az Óperenciás tengeren is túl, ahun a kurtafarkú vadkan túr, vót eg3

r topolyafa, annak a topolyafának 399 ága, annak a 399-ik ágán vót egy 399 ráncú rongyos szoknya, annak a 399-ik ráncábul szedem ez igéket, aki azt szívesen meg nem hallgatja, az az Isten színét soha meg nem láthatja, aki pegyig hallgatja, azt az ördög mindjárt elragadja. Elég a zabhoz, hogy vót egyszer a világon egy szegény ember, aki any_ nyira küzködött a maga szegénységével, hogy még kenyeres tarisznyája se vót. Egyszer ez az ember elment az erdőre gallyat szedegetni. Nem vitt magával egyebet, csak egy rongyos szűr tarisznyát, abba meg derce-vakarócskát. Ahogy kiért az erdőre, letette a szűrtarisznyát egy fa tövibe, oszt hozzá látott a munkához. De amíg a szegény ember a gallyat szedegette, hogy hogy nem, arra vetődött ördög Jankó, oszt ellopta a vakarócskát, s ment igényest a pokolba. Ahogy meglátja Lucifer Jankónál a vakarócskát, egybe ráparancsol, hogy vigye vissza ízibe, oszt hétszeresen szolgáljon meg érte annál a szegény embernél, mert ha nem, baj lesz. ördög Jankó elment hát, oszt kínálkozott cselédjének. De az ember nem akarta megfogadni, mert hogy im nagyon szegény vót. Jankó oszt 221