Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Másnap reggelre memmeg csak üresen maradt a tányér, harmadnap azonszerint.

3 Azt mondja akkor az inasának: — Hallod-e te Jancsi, megkötöztetlek, ha urát nem adod, ki eszi meg az én vacsorámat? Kapja magát a fiú, befekszik éjszakára a királyfi ágya alá, gondolta, majd meglesi ő onnan, hogy ki eszi meg a vacsorát. Ahogy a királyfi lefekszik, aztán rájön az álom, egyszercsak látja Jancsi, hogy a virág kikél a pohárból, s olyan szörnyen szép leánnyá válik, hogy olyat világéletibe se látott. Azután pedig a lány megeszi a vacsorát, odamegy a királyfihoz, megöleli, megcsókolja, avval vissza a pohárba, memmeg virággá válik. Itten Jancsi a csodálat mián

4 szemit száját nyitva feledte, s alig várta már, hogy megvirradjon. Reggel ahogy felérez a királyfi, egybe elmondja neki Jankó, hogy ki eszi meg az ő vacsoráját. — No hallod-e Jankó, akasztófa a helyed, ha nekem azt a leányt elő nem keríted. Ahogy lejön az este, memmeg belopakodik hát Jancsi az ágy alá, aztán mikor úgy éjfél tájon a lány újfent megette a vacsorát, utánna pedig megölelte, megcsókolta a királyfit, akkor Jancsi megfogta a lánynak mind a két lábát, hogy sohse vált többé virággá. Arra a lány olyat sikoltott ijedtibe, hogy a király is felérzett rá, aztán hogy látta, hollyan takaros egy fehércseléd

5 lett a kék liliomból, egyvésten egybe megszerette, kendőt cseréltek, aztán jártak ők jegybe vagy négy hétig. Egyszer a lány, mármint Katyi, elmegy azalatt ahhoz a vénasszonyhoz, akihez télen át fonogatni jártak, s elmondja neki, hogy hogy járt, hogy lett holtból eleven. Azt mondja akkor az neki: — No de lányom, mondd meg a te vőlegényednek, hogy az ördög megint el ne ragadjon, csináltasson ő olyan hintót, akibe majd esküdni mentek, hogy csak a templomajtó előtt álljon meg, aztán abból csak az oltárnál lépjetek ki. Hazaballagott hát a lány, elmondja a királyfinak mit mondott az öregasszony. Az meg egybe hívatta a kerékgyártót, szerkovácsot, csináltatott olyan hintót, hogy csak a templom ajtaja előtt állt meg, aztán abból az oltár előtt szálltak ki. A pap összeadta őket, a lakodalmat ellakták szépen fáinul, aztán éltek ők boldogan, tán még most is élnek, ha meg nem haltak. 3. hasonlóképpen 4. miatt 5. leány 210