Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

— Eides szaógam fogd be jaz ökröket, tégy a szekérre négy zsák tiszta búzát, erigy a malomba oszt eöröltessd, meg estvére. Kenyeret, szalonnát nem adok (mer nincs) süss magadnak maónar kalácsot, értetted? — Értettem gazd'uram. Avvaa' Palkaó elindu'. Ahogy a malomba jer, kérgyi ja moónár: — Na Palkaó, mit hozta'? — Hát búzát eörlenyi. — Sietős-© nagyon? — Dehogy sietős. Ez enyém maradhat létutóijaónak. öntse kiéd a garadra jakkaó', ha ma' nem lesz itt senki ember fiának eörlenyivalaója. Na jaó' van. A mó'nár se sihetett az eeörlessel, Palkaó se sürgette. Eö'mulyik égy nap, eő'mulyik a másik, harmagyik, Palkaó meg egyebe' sse tesz sütyi, eszi a maónar kalácsot regvelteő estyig, de hazamennyi eszibe sincs. Negyé'nnapra érte megy a gazdája, hogy lássa hun van, hun nincs ez eő szó'gája az eörlenyivalao búzávaa'. Ahogy bemegy a malomba, hat láttya, hogy Palkaó ott fütyürészik a garadná'. Kérgyi osztég tüle: — Eides szaógám, Palkaó, eörlik e mag azt a búzát? Negyé'nnapja mindé' várlak, hogy gyüssz-e má' haza? — Megyek gazd'uram, ügyekszek, mer' má' se nekem, se a jaószágnak ennyi valaója, a bbúzának meg éppen az utóllyát eörlik. Oszt' hogy az eörlésvel készen vaótak, fé'rrakja Palkaó ja lisztet, felül a kocsira, a gazdája mellé, avvaa' elindu'nak hazafelé. Ahogy mennek, Tnenegetnek, elérnek egy patakho', aki a sok esseőzéstü úgy megáradt, mint a Tárna szokott a nagy égzengés, burulás, meg ítéletideő után. Neki hajtya Palkaó a négy kiéhezett jaószágot a nagy víznek, ammeg lekapja lábru' jaz ökröket, oszt viszi magával a jaószágot, szekeret, lisztestü, gazdástu'. Itten a gazduram szörnyen mégihedt, hogy egybe végik lesz s aszongya Palkaónak: — No éldes szaógam mos' mutassd meg mit tudsz, mit nem, im mer' innen élve haza nem meneőnk. Erre Palkaó nekifohászkogyik: — Hej! Csákó, hajsz! Cseleő, aki áldaója van a gazdátoknak! Oszt végig csap a karikás ustorval a négy jaószágon. Arra jaz ökrök nekirugaszkónnak, egybe ott termettek a patak tulsaó partyán. Mikaó' hazaértek, aszongya ja kis fekete ember Palkaónak: — No éldes szaógám nem teő't mé' kki jaz esztendeőd, három nap híja, de emberü' állottad a kontrektust, én is állom hát a szavamat. Etted mos' má' házaim, feődem, ökröm, neked adom még a Katyi lyányomat is. Arra Palkaó hazament apjáer' anyáer, papot hittak, osztén ollyan lakodalmat csaptak, hogy még az árva gyerek is maónar kalácsot evett benne. A Palkaó testvérbátya pegy úgy eőszökött szégyelletyibe az apjátu', hogy máig se gyütt elé. (Párád.) 207