Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

— Aggy Isten szaógám, hová mégy? — Szaógálatot keresnyi. — Hacsak a'kkeő', méffogadlak én. — Meg é? Hát oszt mi lesz a bérem? — Van é' hházam, né' sszép ökröm, még é'sszesszuós feődem, ha jegy esztendeig nálam: szaógász min' neked adom, memmég a Katyi lyányomat is, de csak úgy, ha soha mé' nnem haragszaó', különben egybe levágom a füled, orrod, oszt' kiteőt az esztendeő, ő'mehecc. Ha pegy' én haragszok mé', te vágod le ez enyémet. No hát szaógám, állód a fizetést? — Állom, állom! felelte Jankaó, avvaa' haza ballagtak. Aszongya másnap régvei a kis fekete ember Jankaónak: — Fogd be ja négy ökröt, osztég itt van bor, kenyér, szalonna, erigy ki szántanyi, vidd magaddal a Bodri kutyát is. Egyel, igyál, amennyi keő', aggy a kutyának is beleőle, este pegyid gyere haza, de jamit adtam, az ennyi-innyi valaónak é' csepp híjjá se legyek. — Jaó' van gazd'uram. Avvaa' kimegy Jankaó a szántaó-feödre, oszt' szántogat úgy délyi harangszóig. De má' délbe nagyon megehüt, szeretett vaóna beszalonnáznyi, no meg innya is rá eggyet. De hát hogy egyékigyék úgy, hogy éteőnek-italnak híjjá ne legyek? Itten Jankaó mé' bboszszankogyik, leakasztya ja jármot a négy ökörrü', maga pegy' odafekszik a szekér árnyékába, oszt' ott hever eő napáldozatyig, Ahogy hazamegy este, kergyi ja gazdája: — No Jankaó, szántotta' je sokat? — Szántott a fene! mikao' maj' méddöglöttem éhen. Evetlen ivatlan ki hallott gazd'uram szántanyi? — Jankaó, tán haragszaó? — Haragszok hát, nyellye él a pokol kiédet is, a négy ökrit is, ha jígy mékkénozza jaz szegé szaógát. — No Jankaó, ha haragszaó, tarts' ide jaz orrod', — avvaa' sutty! levágta jaz orrát — kiteölt az esztendeőd, fel is út, lé jis út, eő'mehecc. Hazamegy hát Jankaó orra nékü' ssírva-ríva. — Hát te kölyök, téged mi jaz Isten csodája lőt? kérgyi jaz apja. — Jaj, jaj! ne is kérdezzék, oszt eő'mongya, hogy s hogy járt a kis fekete embérvel. Aszongya erre jaz öccsi, Palkaó: — Apám uram, engeggye meg, had ménékl én is szerencsét próbányi ahho' ja kis fekete embérhe'. — Jaó van fiam Palkaó, de jobban ügyejj az orrodra, mint a testvérbátyád. Itten másnap útnak ered Palkaó. Megy meneget, elétanájja ja ki» fekete embert, eő'mongya neki mi járatba van, oszt mé'tteszik az alkut, eő'szegeőgyik hozza Palkaó jis ammaód szerint szaógának. Régvei odaszól a gazda Palkaónak: — No szaógám fogd be jaz ökröt, erigy eő' szántanyi, a Bodrit is vidd ki magadvaa'. Itt van bor, kenyér, szalonna. Egyel igyál amennyi keő'. 4. aminek a szőjőt összehúzhatják zsinórral, madzaggal 205