Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

— No anyám — így mondja akkor a fiú —, nem hittem volna kiédről,

27 hogy ilyen álnokságba járják. Szegény Balázs odavolt, nem volt már jártányi ereje sem. Kivették a kádból a zsíros inget, gatyát, sipkát lehúzták róla, egy rossz gúnyát

28 adtak rá, a két szemit meg kinyomták, oszt aszonták neki: — Fel is út, le is út, menj amőre akarsz. Itten szegény Balázs most már vak is, erőtlen is volt, csak úgy tébolygott ott az erdőben. Egyszer, hogy hogy nem, oda botorászott, ahol a nagy kégyó a pokol kapuját őrzötte. Mihent a lába beleütődött, egybe elismerte a kegy ót. — Adjon Isten kégyó komám, térj ki előlem. — Hej! Balázs, Balázs — így mondja a kígyó, mikor meglátja —, mi voltál, mi lettél! Nagy test vagyok, de most már kitérek előled. Bement osztég Balázs a pokolba, ott meg hogy hogy nem, bejutott az ördögök palotájába is. Világszép lánya mihentségesen meglátja, a nyakába borul nagy sírva-ríva. — Én Istenem, én Balázsom! mi voltál, mivé lettél! Se szemed, se erőd, még a kódusnál is kódusabb lettél. No, de majd segítek én rajtad. Elévesz egy réz trombitát, belefú', arra a sok ördög csakúgy ömlik be az ajtón! Kérdi tőlük Világszép lánya, hogy merre, hun van a szemgyógyító kenyőcs? Egybe hozzák. — De egyik sem tudta megmondani. Legutórul gyütt egy öreg, kis sovány ördög. Ez tudta, de nem akarta eléadni. Arra Világszép lánya lehúzatta az öreget másik két ördöggel, oszt olyan tizenkettőt húzatott rá, hogy csak úgy porzott a nadrágja fenéki. Elé is hozta őkelme a szemgyógyító kenőcsöt. Világszép lánya meg megkenegette véle a Balázs szemgödrit, oszt memmeg kiújult a szeme. Csak úgy látott, mint annak elébi. — No édes lelkem, Balázs, szemedet az Isten újból megadta, mondd, mi kéne még, ha vóna. — Édes szívem, nem egyéb, csak azt a gúnyát szeretném még, akit a mustohám rólam lefosztott. Ha nyerek, nyerek, ha vesztek, vesztek, de teszek egy poróbát. Aggyig nem nyugszok, míg vissza nem szerzem ingem, gatyám, sipkám. Ha meglesz, visszagyövök érted. Avval elbúcsúzott Balázs, ment igényesen a betyártanyára. De nem ment be, csak ott serteferelt, leskelődött egész nap a tanya körül. Egyszer oszt mikor a mustohaja elment a betyarval az erdőre sétálni, belopakodott a ballangba, befeküdt a nyoszolya alá.

29 Hazamegy este a betyár az asszonyval, jól bevacsorálnak, lepihennek. A betyár előbb leszedte magáról a zsíros inget, gatyát, odatette a nyoszolya mellé egy székre, tisztát váltott, úgy feküdt le az asszony mellé. Ahogy rájuk gyütt az al'ás,

30 úgy éjszakának évadán

31 lehetett már, kihúzógyík Balázs az ágy alól, magára kapja a zsíros inget, gatyát, a kardot az oldalára köti, oszt velágot gyújt

:!2 Erre a betyár felugrik, igényesen

1

'

3 neki 27. kend 28. ruhát 29. ágy 30. alvás, álom 31. éjfélkor 32. gyertyát gyújt 33. egyenest 198