Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

137. Szegény legény vagyok, Gazdag lányhoz járok, Ha elveszem majd lesz nékem Csárdás, csókra hajló, cukorszopó, sarkon sürgő Csinos feleségem. (Bekölce, 1912) 138. Nincsen kedvem, mert elvitte a gólya, Letette a víg bekölci laposra, Gólyamadár hozd vissza a kedvemet, Hogyha lehet, kedvem mellé a régi szeretőmet. Nincsen kedvem, mert elvitte a gólya, Letette egy száraz nyárfa aljára, Mikor az a száraz nyárfa feléled, Kis angyalom, akkor leszek a tied. (Bekölce, 1912) 139. Víg Bekölcén lekaszálták a szénát, Levágták a kis pacsirta jobb szárnyát, Kis pacsirta búsul a szárnya után, Én is búsulok a szeretőm után. (Bekölce, 1912) 140. Nem vagy legény, nem vagy, Nem mersz nálunk jönni, Apám, anyám előtt, Nem mersz megcsókolni. Ha én legény volnék, Nálatok eljárnék, Apád, anyád előtt Száz pár csókot adnék. (bekölce, 1912) 141. Sej, haj! Szalmából van a mi házunk teteje, Gólyamadár sej, haj! Szállott a tetejére, Gólyamadár fészket rakott a tetőn, Mert elhagyott engemet a szeretőm. (Bekölce, 1912) 176