Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

98. Házam előtt fütyülve jár valaki, Azt gondoltam, a babám van odaki. Ki is megyek, be is megyek, azt gondoltam a babám, Az is mindig fütyülve jár az utcán. Barna kislány, nevessél a szemembe, Tegnap este nem eresztettelek be. Álmos voltam, szépeket is álmodtam, Álmaimban mindig másra gondoltam. Barna babám, mondd meg édesanyádnak, Ne tiltson el engemet a fiának, Szoba ajtó, konyha ajtó be van előtte zárva, Nem eresztem többet be a szobába. (Nőtincs, 1900) 99. Szépen legel a Kis Jancsi gulyája, Maga sétál a Kis Jancsi utánna, Még messzi jön a kisasszony s kiáltgat: Szívem gulyás, terítsd le a subádat. — Kisasszony nem terítem le subámat, Zöld a mező, behajtják a gulyámat. — Szívem gulyás, ne gondolkozz, ha mondom Majd kiváltja édesanyám, galambom. — Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Ha én téged egy gulyásnak od'adlak, — Édesanyám, én nem bánom tagadj meg, Az én szívem egy gulyásért hasad meg. (Nőtincs, 1900) 100. Bort ittam én, részeg vagyok, Hazamennek, de nem tudok, Aki tudja, mért nem mondja, Merre van a hazám útja. Anyám, anyám, édesanyám, Szedje össze fehér ruhám, Elmegyek én messze földre, Csak az Isten tudja more.