Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

48. Neki dőllöttem a búnak, Mint az ökör a jászolynak, Hajam őszült, fejem szédül, Elmaradtam szeretőmtül. Hallja-e kend édesanyám Szedje össze ingem, gatyám, Mert most megyek olyan útra, Kiről sohse jövök vissza. Édesanyám Ms koromba, Mért nem vettél a patakba, Hogy ne nőttem volna nagyra, Hogy ne lettem vón' katona. (Mikófalva, 1912.^ 49. Ha még egyszer leszállok a nyeregből, Búcsút veszek a kedves szeretőmtől, Csókolj meg hát kedves rózsám ez útra, Isten tudja, látsz-e többet vagy soha. Jaj de szépen harangoznak hajnalban, FeLteszema a nyergem kás pej lovamra, Két napi zab, széna fel van pakolva, Kis pej lovam vígan táncol alatta. (Mikófalva, 1912.) 50. Végig mentem a temetőn, Eszembe jut a szeretőm, Hárman mennek sorjába, Lassan fürer utána, Marsot ver a huszárnak Réz sarkantyús csizmája. (Mikófalva, 1912.) 51. Darutollas kalapomon, Piros pántlika lobog, Azt beszélik a faluba, Hogy én katona vagyok. Inkább szolgálom a császár ezredét sej! Hidd pajtás, Bízzad rám a szeretődet, hogy el ne szeresse más. (Mátraballa, 1912.)