Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Hozzd ki lányom az ollót, Nyírjuk, szabjuk a posztót, Vigyük, a piacra. Ha kérdik: mi az? Sziőr, szőr, libaszőr, 100 forint az ára. Akire az utolsó szó jut, az lesz a „kullancs", akd a szétfutó lányok közül igyekszik egyet elfogni, mielőtt fát v. falat érintene. Isten tehénkéje adjál nékem vajat, én meg adok tejet. (Szúcs, Bekőce) HÉJJÁHOZ Héjjá, héjjá, lakatos, Látom lábad ripatos, Addig libát nem adok, Míg a lábad nem mosod. MÁSIK Héjjá, héjjá, lakatos, Otthon van-e most Lajos? Otthon, otthon. Mit csinál? Hason fekszik, úgy dudál. (Bocs, 1912.) MÁSIK Héjjá, héjjá, lakatos, Kilátom a kakasod Addig libát nem adóik Míg csak el nem takarod. (Ballá, 1912.) VARJÚHOZ Varjú, varjú, vaslyukú, Hum a kalács a lyukbú'? Elvitted, elvitted, Száradjon ki a begyed. (Ballá, 1912.) MÁS Káka varjú, kák, Sárgarépát ás. (Bekölce) 117