Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

119. Eljött hozzám egy valaki, Kért tőlem, hogy adjak neki. Lefeküdtem adtam neki, Amennyi csak kellett neki (Az álom) 120. Szántó-vető ember, Mindennap lát olyat, Király és nagyurak, Ritkán látnak olyat, De még a jó Isten Sohsem látott olyat. (T. i. magához hasonlót) 121. Ha felülök a sutba, benézek a lyukamba. Óh! kedves lyukam, de régen volt benned nyers hús. (Csizma) 122. Vason msgyen, vason jár Vas a penegője. (Kút) 123. Rá, rá rekken tője, (a borda haj) Hegyes billentője (a vetéllő) Szőrös dörgölője (a borda a fonalat dörgöli) (Eszváta = szövőszék) 124. Fekete, kicsiny, pecket hány. ritka kisasszony, akit meg ne próbálna. (Bolha) 125. Se nem eszik, se nem iszik, Kötelén áll, mégis hízik. (A tök) 126. Ezer madár elindul, Ha egy benne megsántul, M™d az ezer elájul. (A fonál, ha elszakad a szövőszéken) 104