Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hajdú Ildikó: Miskolc kiépülése a 20. században
78 Hajdú Ildikó 1. ábra. Miskolc népességének növekedése az 1700—1975 közötti időszakban. (Forrás: szerző) Fig. 1. Increase of population in Miskolc between 1700—1975 (thousandpersons, diagram by the author) egyik jelentősége mégis abban ragadható meg leginkább, ahogy arra Virág Pál — 1953-tól Miskolc városi főmérnöke — is utalt, hogy a városnak különleges településszerkezete alakult ki a település-összevonásokkal. Ez volt az első terv, amely végre a ténylegesen összekapcsolt településekből kibontakozó struktúrára egységes szerkezetként tekinthetett (Borsos 1961; Dobrossy 200/b, 277-278). Bár talán az egyik legrövidebb életű terv volt, valójában az építkezések ebben az időszakban is aktívan zajlottak. Ennek emlékét őrzi a közintézmények közül a Miskolci megyei kórház, a Pártház (jelenleg a Herman Ottó Múzeumnak ad helyet) és a Rendelőintézet (a mai Semmelweis Kórház rendelőintézete), míg lakóépületeink közül a Malinovszkij-háromszög (a mai Petneházy utcai bérházak) és a Selyemrét elkezdett, de egységesen be nem fejezett tömbjei, illetve a városhoz lazán kapcsolódó egyetem első épületei.27A szocialista realizmus szellemében történő fejlesztés a város kelet-nyugati tengelye mentén indult meg.28 27 Az egyetem helyéül Weiner is a Dudujka-völgyet jelölte ki, ahol az később ténylegesen meg is épült (Dobrossy 2002,278). 28 A tervben nagy szerep jutott a közintézmények monumentalitásra törekvő megjelenésének. Az egyetem felől haladva a város A politikai téren jelentkező instabilitás azonban az építészetre is hatással volt. Folytatódtak a változások és 1951-ben, az I. ötéves terv keretében ismét más szellemben készült tervezési folyamatok indultak meg a városrendezésben, „fejlettebb metodikai elgondolások szerint” (Valentiny 1959, 108). Ennek értelmében a tervezőktől elvárták a szovjet építészeti elmélet és gyakorlat teljes körű átvételét, amelyben egyre inkább a tömbös lakásépítési rendszer alkalmazása és „a szolgáltatások formális szempontoknak történő alárendelése” uralkodott (Meggyesi 2005,170). Ahogy az előzőt, úgy ezen újabbat is Budapesten készítették. A Városépítési Tervező Vállalat (VATERV), szakítva az építészetre is kiható korábbi politikai ideológiai alapokkal, a modernizmus szellemében — elvetve mind a klasszicizmus formavilágát, mind a zöldterületi, kertvárosi jelleget - fogott az új nagyváros kiépítési koncepciójának elkészítéséhez. A legfontosabb változás az építési technológia változása által generálódott, központja felé először a Malinovszkij-háromszög épületei, majd a Rendelőintézet és a Pártház épületei között vezetett az út. A befejezeden szocialista realista korszak emlékei közé tartozik a Petneházy utcai bérházak területe is, ahol a tér elrendezését egy középen felállított Malinovszkij marsallnak emelt szobor központi szerepe határozta volna meg (Hajdú 2010).
