Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Gyulai Éva: Kondai Kis Mihály főbíró paráznasági pere és kivégzése Miskolc város főterén, 1698-ban
Kondai Kis Mihály főbíró paráznasági pere és kivégzése Miskolc város főterén, 1698-ban 41 és 105. Titulusára hivatkoznak, a 15. Titulus azonban nem a főbíró által elkövetett bűnről szól (ezt nem is említi a szöveg), hanem a bűnösök birtokainak sorsáról, illetve, hogy a főben járó bűnökért milyen kivégzésnemeket kell alkalmazni, ezek között a törvénykönyv szövegében szerepel a kard általi halál is (caeteri cum ladio).12 A magyar nemesi szokásjog gyűjteményének másik hivatkozott címe a házasságtörést elkövető (nemes) asszonyról szól, aki bűne miatt elveszítheti hitbérét (dotalitium), ellentétben a jegyesség és házassága során kapott ajándékokkal (paraphemales). Werbőczy az asszonyi házasságtörés lehetséges büntetésnemei között a halált (extremo suppliáo) is megemlíti.13 Az ország törvényei közül a vádlók először II. Ulászló (1490—1516) 1514. évi törvénykönyvének 74. cikkelyére hivatkoznak, amely a parasztok által a (nemes) lányok és asszonyok sérelmére elkövetett erőszakról (!) rendelkezik, „mert mennyire karbonátos, iszonyú és gyalázatos a szüzek megszeplősítése és az asszonyokon való erőszaktétel bűne Isten után a magyaroknál is”A.14 Majd az új főbíró ügyvédje II. Lajos (1616-1526) király 1521. (helyesen: 1522.) 12 Werbőczy: Opus Tripartitum. I. Titulus XV. Quod bona latronum, furum, et homicidarum, Donationi Regiae non subjaceant. [...] furum, ac latronum, seu praedonum, et aliorum ejuscemodi spoliatorum. Item homiädarum, et aliomodo Nobiles vulnerantium, seu verberantium... domosque eorum violenter invadentium; nec non possessiones, et jura possessionaria, territoriaque aliorum depraedantium, vel occupantium; bona, et jura possessionaria, in Fiscum Regium non dejolvuntur. neque collatiqni Regiae Majestatis, subjacere dignoscuntur, sed tales, capitali duntaxat sententia, fures sálicet patibulo, praedones vero palo, ve! rota, caeteri autem gladio, juxta sálicet eorum demerita, sunt feriendi, atque puniendi... 13 Werbőczy: Opus Tripartitum. I. Titulus CV. Quod mulier in adulterio deprehensaperdit Dotalitium, sed non res Paraphemales. Aeneam insuper est; quod, si mulier violata fide, qua marito suo tenetur, adulterium commiserit, et in adulterio deprehensa, divortium tandem subsecutum fuerit; perdit ipsa Dotem suam, sed non res Paraphemales [...]§. 2. Ubi autem ipsa mulier ob hujusmodi adulterium juridice extremo suppliáo mulctata fierit... 14 CJH, Uladislai II. regis 1514. Articulus 47. Quid patraverint rustiá in Familiis Nobilium, elucet ex articulo contra rusticum Matronae nobili vim inferentem et virginem nobilem deflorantem concluso in Diaeta Regni eodem anno, ubi sic: Ne de caetero quispiam rusticorum seditiones in populo conátare et praesertim puellas et mulieres nobiles violare praesumat, sed omnem successivam posteritatem illata propterea poena teneat, utque omne seculum agnoscat, pariter et reminiscatur, quam detestabile, quam enorme, quam ve turpe vitium sitpost Deum apud Ungaros virginum defloratio ac mulierum violatio, § 1. Universi tales praesumptuosi Deoque et hominibus detestandi latrones horrenda nece pereant et eorumque posteritates, filii videlicet etfiliae ac fratres camales ita puniantur, ut de illorumprogenie judex autjuratus, ávis vel villicus in medio aliorum rusticorum aliquis non eligatur, nemoque in curia Prinápis vel Dominorum ac nobilium ex eis famulari unquam possit, et nullus eorum ad aliquem honorem promoveatur, sed tanquam malediáae generationis jugo perpetuae servitutis et rustidtatis subjecti reatus ipsorum poenam lugeant. § 2. Si vero non uxorati talia patrasse deprehendantur, eorum nihilominus Patres praemissa infamia condemnentur. Ingens et enorme debuit esse delictum quod talem meruerit sententiam. évi kódexének 36. törvényére utal, amely ugyancsak az erőszaktevőkről rendelkezik: „az egyházak és asszonyok ellen erőszakoskodók fejüket veszítsék... és azokat, akik ez egyházakon, valamint a leányokon és asszonyokon erőszakot követnek el, halálos büntetéssel sújtsák.” 15 A halálos büntetés jogi indoklásából kiderül, hogy a Tízparancsolat és az Ószövetség pontosabban meghatározta Kondai Kis Mihály bűnét, mint Magyarország idézett törvényei és jogszokásai, ezek ugyanis nem ismerik a nemesember által elkövetett paráznaság bűnét, csak az asszonyok házasságtörését, illetve a nők (és egyházak!) ellen elkövetett erőszakos szexuális bűnöket. A per 1698. szeptember 23-án lefolytatott első szakaszában az alperes (vagy inkább vádlott) prókátora nem tagadta a bűntettet, sőt magáról az esetről egyáltalán nem beszélt, csak a jogi eljárásról, így kizárólag a védencét mint nemesembert és mint választott főbírót ért jogsértéseket sorolta. Szerinte, bizonyos törvények értelmében, minden nemest megilletnek a neki megfelelő bírák és bíróság, a szabad királyi városok és a kiváltságos mezővárosok (mint Miskolc) bíráinak sincs joguk eljárást indítani nemesek ellen személyüket és vagyonukat illető ügyekben (kivéve a városok területén birtokolt javakat), és a nemeseket saját bíróságuk elé állítani, és főként nincs joguk a városoknak a nemesek egyszerű idézésére és erőszakos lefogására, elfogására és tartóztatására, bebörtönzésére és megkötözésére.16 * * Az alperes ügyvédjének perbeszédéből kitűnik, hogy mindezt a (vélt) jogtiprást a főbíróval szemben is elkövette Miskolc törvényszéke. Éppen ezért Kondai ügyvédje tiltakozik az új főbíró mint felperes ellen, kéri elmozdítását, és az alperest mint nemest megillető törvényszéki bírót és hivatalnokot követel védencének, ezzel együtt kéri megbízója elengedését és kötelékei kioldozását. Az ügyvéd a továbbiakban így érvelt: törvényes bíróság előtt indított keresettel (actionaliter) kellett volna a tényállást az alperes tudomására hozni, mert őt törvényes körülmények között választotta meg a teljes városi közösség a város főbírájának, és hivatalát is így 15 CJH, Uladislai II. regis 1514. Articulus 47. 16 Omnis et quilibet actio per quempiam et contra quemlibet ac quocumque sub colore etpraetextu susátata vei susátanda coram Foro et Judicibus suis competentibus, servatis tamen de jure servandis, movenda et susátanda esset, cum autem Domini Judices Civitatum etiam liberarum et ipsorum etiam Oppidorum privilegiatorum contra nobiles ratione (l) personae, praesertim rerumque suorum, exceptis tamen ávilibus bonis in media eorundem habitis, ad mentem artli. 90. Ulad. Regis Deer. 1., necnon artli 76-ti anni 1647. nullam plane juris dictionis suae exercendi haberet potestatem nec non coram ipsisdem juri statuere, tantominus ad cujusvis timplices instantias vel importunas delationes, captivandi, arestandi, carcerandi, vinculisque afligendi haberent exercendi facultatem. MNL BAZML IV. 1501 /b XV.VI. 456.
