Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002—2016)31 25. kép. Légifotó a kifolyóról, 2016. (Fotó: Honti S2abolcs) Fig. 25. Aerialphotograph of the overflow channel, 2016. (Photo by Szabolcs Honti) általunk vizsgált szakaszon egységesen 178—180 m balti alapszint magasságra bontották vissza. A történeti adatok alapján úgy véljük, hogy erre a munkára 1678. július 11-14. között kerülhetett sor (Marjalaki—Vákár— Leszih 1954, 25—26). A 18. század közepén a várárok még könnyedén azonosítható Aszalay Ferenc és Hazael Hugó rajzain, a kontrafal létére azonban már nem történik utalás. Az elbontott falszakaszok köveit minden bizonnyal a diósgyőri építkezéseknél használták fel a 18. századtól. A VÁR KÖRÜLI KÜLSŐ KERÍTŐFAL Az okleveles adatok alapján a várárok külső oldalán elhelyezkedő vársík területén túl egy bekerített, mintegy félmillió négyzetméteres terület feküdt, melyet a források „kőkert”, „vadaskert” néven említenek (Czeglédy 1988, 82). Az utcák vonalvezetése és a várárok külső falára épült házak ma is őrzik ennek a kerítésnek a feltételezhető nyomvonalát. A 17. században — a vár többi részéhez hasonlóan — ez a kerítő fal is pusztulásnak indult. 1609. május 13- án vármegyei statútum rendelkezett a vár kerítésének javításáról (Szendrei 2001, 54). A javítási munkálatok ekkor el sem kezdődhettek, vagy nem bizonyultak tartósnak, mert 1623-ban Zoltán Farkas Nyáry Istvánná Telegdy Annának szóló levelében így panaszkodik: „...a vár és a város körül a palán kok mind ránk omlottanak...” (Czeglédy 1988, 21). 1641-ben ismét munkásokat rendeltek a lerombolt palánk újjáépítésére (Szendrei 2001, 58). A munkálatok elvégzéséről biztos adattal nem rendelkezünk. 2015-ben Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának megbízásából régészeti megfigyelés keretén belüli bontómunka során nyílt lehetőségünk ismét megkutatni a Lovász Emese által már 2004-ben azonosított falszakaszt. Az újabb munkálatok során az eredeti talajszinttől számított 1 méteres mélységben észak—déli irányú, nagyobb kövek kerültek elő, melyek egy 17,5 méter hosszan megfigyelhető falszakasz alapozásának bizonyultak (26. kép). A maradványok a sárga színű, agyagos altalajba mélyedtek, a köveket sárgás fehér színű mészhabarccsal fogatták össze. A megmaradt alapozás szélessége 80 cm volt. A falszakaszt több helyen megbolygatták, köveit eltávolították, általunk kibontott északi végpontja közelében pedig egy mészégető gödröt létesítettek rajta. Egyetlen helyen egy 40x40 cm nagyságú, 20 cm mély cölöplyukat azonosítottunk benne. A déli végpont közelében váltást érzékeltünk a fal szerkezetében. A korábbi, nagyméretű köveket szürkés színű, apró kavicsokat sűrűn tartalmazó meszes réteg váltja fel, amelyben a
