Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002—2016)29 Jelmagyarázat--------kfalszerk2016--------kfal vélt vár és környéke □ 2015_2016 szelvények О kfal_Ferenczy 1« ■ Kfal szerkesztett Malom_árok : tó 23. kép. A 2015—2016-ban végzett feltárás szelvényei és a kontrafal vonala. (Térkép: Honti Szabolcs) Fig. 23. The sections of the archaeological research in 2015-2016, and the track of the counterscarp. (Map by Szabolcs Honti) eső oldalán, a kontrafaltól kb. 40—50 cm távolságban egy újabb kőfal jelentkezett.9 Ezt a falat a vizesárok eliszaposodott, 16—17. századi kerámiával keltezhető feltöltődésére alapozták; kivitele és kőanyaga is eltér a korábban épített kőfalétól. Nyugati és keleti irányú kiterjedése ismereden. Feltételezhetően a 17. század közepén sérülhetett meg a kontrafal ezen szakasza, melynek helyreállítására a középkori fal belső oldalán építették fel az új, szivárgást megakadályozó falszakaszt. A helyreállítás vélhetően az 1650-es évekre keltezhető. Wesselényi Ferenc ugyanis ekkor hagyta meg az alispánnak, hogy Diósgyőr romlott gátját és árkát csináltassa meg (Szendrei 2001, 59). 2016-ban a kontrafal délkeleti szakaszán megtaláltuk az egykori kifolyó helyét is (25. kép). A kontrafal építésével egyidős kifolyónyílás szélessége 90 cm, hossza 160 cm. A középkor folyamán minden bizonnyal nem ez volt a fő vízelvezető, csekély szélessége okán csupán egyfajta túlfolyónak tarthatjuk. A Czeglédy Hona által 9 Hasonló jelenségre figyelt fel Lovász Emese is 2002-ben és 2006-ban, melyeket fentebb részleteztünk. feltárt befolyóval (Czeglédy 1988, 81) ellentétben itt farönkökből felállított védőrácsot nem találtunk. A kifolyó csekély vízhozama, esetleges eltömódése miatt a 16—17. században a kontrafalat ezen a szakaszon kb. 470 cm szélességben visszabontották. A kontrafalra merőlegesen két nyugat-keleti irányú, rosszabb minőségű, kevésbé gondos kivitelű kőfalat emeltek, melyek külső oldalait a két új fal közén kialakított árokból — melynek alját nem kövezték ki — kitermelt földdel stabilizálták. Az új falakat — hasonlóan az északi oldalon talált kora újkori falszakaszhoz — a várárok eliszaposodott, feltöltődött anyagára alapozták. A középkori falakkal ellentétben így ezeket nem az agyagos vagy folyami kavicsos altalajra helyezték el. A délkeleti oldalon megtalált kora újkori árokszakasz az Aszalay Ferenc tollrajzán is szereplő Malom-árokkal egyezik meg (Gyulai 1991, 145), melyet az EOV térképszelvényen napjainkban is ezzel a névvel jelölnek. Ez a kifolyó látható Flazael Hugó 1758-as felmérésén is (Czeglédy 1988, II. tábla). A kontrafal pusztulása a 17. század első harmada után következett be. Leomlott kövei között a délnyugati oldalon egy 1627-es dénárt találtunk. A falat az
