Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)27 lévő zsilipet, és az ebből kifelé vezető kövezett aljú csatornát (Czeglédy 1988, 43). Az általunk 2011-ben a Lovagi Tornák Tere alatt megtalált csatorna ennek a folytatása. Szerepe a vizesárok vízszintjének szabályozása mellett a vár környékén elterülő kertek öntözése lehetett. A kivitelezés során még régészeti megfigyelést végeztünk, ez alkalommal azonban már komolyabb régészeti jelenséget nem tapasztaltunk. Hasonlóképpen régészeti megfigyelést végeztünk a Diósgyőri vár rekonstrukciójának I. üteme kivitelezési munkálatai alatt a felsővárban. Miután a várudvaron keresztül közműcsatornákat vezettek, és a munkálatok olyan szakaszokat is érintettek, ahol a teljes feltárás idején nem hatoltak egészen a sziklarétegig, felügyelni kellett az árokásást. Megállapíthattuk, hogy a szikladomb egyenetlen felszínét a várépítés alkalmával igyekeztek lefaragni. A fennmaradó kisebb üregekben kevés barnás színű talajréteg volt, melyekből kevés, apró Árpád-kori cseréptöredék került még elő ekkor. Előzetes feltárást végeztünk továbbá 2013-ban a vizesárok északi és déli oldalán, a toronydaruk számára készített alapozások helyén. Hasonló jelenségeket tapasztaltunk, mint 2002-ben, a várárok talajrétegeit és a betöltés omladékos anyagát illetően. RÉGÉSZETI KUTATÁSOK 2015-2016-BAN A VÁRÁROK KÖRÜLI KONTRAFAL A Diósgyőri vár vizesárkának ellenfalát az 1960-as években Czeglédy Ilona több szelvénnyel is vizsgálta. Kutatásainak köszönhetően kiszerkeszthetővé vált az egykori contrascarpe feltételezhető nyomvonala (Czeglédy 1988, 76—81). Az 1960-as évek végére helyreállított várárok falát a nyugati oldalon hosszú szakaszon felfalazták, az északi és a déli oldalon pedig földrézsű segítségével tették a nagyközönség számára is érzékelhetővé (Ferenczy 1984, 230). 2015—2016-ban a Diósgyőri vár komplex fejlesztésének második üteméhez kapcsolódóan kapott felkérést a Herman Ottó Múzeum Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatától az ellenfal újabb régészeti kutatására. A munkát 2015-ben geofizikai vizsgálatokkal kezdtük, melyek során előbb talaj radarral, majd magnetométeres eszköz használatával kíséreltük meg az egykori nyomvonal maradványait meghatározni. A kontrafal helyreállított szakaszát, valamint a korábbi kutatási eredmények alapján feltételezett, kiszerkeszthető nyomvonalat figyelembe véve jelöltük ki a mérési területeinket. Kutatásunkba nem tudtuk bevonni a várárok keleti oldalát, mert az itt lévő ingatlanok magánkézben voltak. A 2016. évi feltárás előkészítésére ezen a területen a lakók hozzájárulásával mikrodomborzati felmérést készítettünk, melynek folytatásaként a felmérést a várárok teljes területére kiterjesztettük {22. kép). A magnetométeres mérés során a vár és környezetének jelentős újkori használata miatt értékelhető eredményt sem a kontrafalak vélhető nyomvonalán, sem a várárokban a déli oldalon feltételezhető középkori hídszerkezet és duzzasztógát esetében nem tudtunk elérni. A talajradar használata már sikeresebbnek bizonyult. Az északnyugati és déli oldalon a műszeres mérés nagy pontossággal jelölte a feltételezett falszakaszokat. A tervásatás során szelvényekkel vizsgáltuk a kontrafal nyomvonalát {23. kép). A várárok több pontján összesen 15 kutatóárkot nyitottunk. Lehetőségeinket behatárolta, hogy a kutatások időpontjában a várárok északi, keleti és déli oldala kisebb-nagyobb mértékben magántelkekre esett. Az északi, nyugati és déli oldal vizsgálata során szelvényeinket az elvégzett geofizikai vizsgálatok eredményeinek megfelelően tűztük ki. A délnyugati oldalon a feltárás nem várt eredményt hozott. A geofizikai mérések eredményére támaszkodva úgy véltük, hogy a rézsűs földtakaró rejti a kontrafal maradványait, így ennek megfelelően jelöltük ki szelvényeinket. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a délnyugati oldalon az érzékeltetett falszakaszoktól mintegy 2—5 méterrel keletebbre, a jelenlegi várárok nyugati oldalán található az ellenfal ezen szakasza. Az 1970- es évekre kialakított rézsű létrehozásakor a munkagépekkel megsérthették a kontrafal nyugati szakaszát; a bedőlt falmagra a jelenleg is látható, helyreállított kőfal déli végének közelében bukkantunk. A 2015—2016-ban nyitott szelvények mindegyikében megtaláltuk az ellenfal maradványát. A várárok felé eső belső oldalon erősen lepusztult állapotban jelentkeztek a forrásvízi mészkőlapokból készült, leszakadt kváderek. Az északkeleti oldalon, egyetlen helyen mesterjegyet is azonosítottunk az egyik darabon {24. kép). Az ellenfal belső oldalán a falsík nem függőleges, hanem rézsűsen a várárok irányába nyitott; külső oldalán — melyen kvádereknek nem találtuk nyomát — a falsík minden esetben függőleges volt. A falszakaszok mérhető vastagsága 120—160 cm között változott; több esetben észleltük a falak külső síkja mentén kialakított alapozási árkokat. A kontrafal vonalának északi felén, a kazamatával párhuzamos oldalon érdekes jelenségre figyeltünk fel. Az itt található falszakasz belső, vizesárok felé
