Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
24 Lovász Emese—Miskolczi Melinda 17. kép. Bronzöntő kemence, 2006. (Fotó: Lovász Emese) Fig. 17. Furnace for melting bronze, 2006. (Photo by Emese Eovásg) magát a kemencét és a környékét is az egykori kupolából származó omladék borította, melyből 16. századi kerámia, olvadt bronzdarabok, egy vastárgy és sok faszén származott. A téglás omladékból a harangöntő formától alig néhány centiméterre, kissé mélyebben egy másik, különleges öntőforma alakja bontakozott ki. Belső oldala nyolcszögletű volt, és 30 cm mélységben szintén nyolcszög alakban még ki is szélesedett. E kiszélesedés miatt nyilvánvaló, hogy a formába soha nem öntöttek bronzot, hiszen akkor szétszedésnél elpusztult volna. A formának belső magja nem volt, tehát az elkészülő tárgy tömör lett volna. Egyik oldalán középtájt egy kettős kannelurából álló bevágás futott végig. Első feltételezésre egy tömörre öntött, kívül nyolcszögletű ágyúcső öntőmintáját találtuk volna meg. A csövet csak utólag fúrták volna ki. Az I. szelvényt bővítve meghatároztuk a stratigráfiai helyzetet: az öntőminták nagyjából egykorúak, az objektum pedig, melyben elhelyezkedtek, egy több mint 2 méter átmérőjű, nagy gödör, mely az öntőműhely telepítésekor részben már betöltődött. Ennek a szélére telepítették a kemencét és belehelyezték az öntőmintákat, melyeknek így nem kellett külön gödröt ásni. A nagy szintkülönbség — több mint 1,5 m — a kemence és az öntőformák között talán ezzel magyarázható. A szondázó jellegű feltárást azonban nem folytathattuk, így erről a műhelyről többet nem tudtunk kideríteni. 2006-ban még egy rövid feltárásra is sor került, a vizesárok ellenfalának (contrascarpe) kutatása céljából. A vizesárok északi oldalán, az evangélikus templom kertjében álló téglaépület és a contrascarpe egymáshoz való viszonyát kívántuk tisztázni. Az I. számú kutatóárokban, melyet az épülettől keletre 4 m-re jelöltünk ki, —130 cm mélységben került elő a habarcsba rakott mészkőből épült fal, melynek szélessége 1 m volt. A II. számú kutatóárkot az épülettől nyugatra, 3 m távolságra jelöltük ki. Itt —140 illetve -170 cm-en találtuk meg a falat, majd tőle 1,5 m-re délre, -210 cm mélységben előkerült a második fal is, tehát ezen a szakaszon kettős fallal van dolgunk. Az előkerült falszakaszokat nem bontottuk tovább, hiszen ez nem volt ekkor feladatunk.